Rólam


_mg_6938a_1.jpg

Facebook

Címkék

Címkefelhő
2015.03.12. csütörtök

Gyökérkenyér

gyokerkenyer1.jpg

Ezt a kenyeret szuper egyszerű megcsinálni, nem kell hozzá semmilyen speciális eszköz és maximum 8 percet rabol el az ember életéből.
Sok fajta típussal kísérleteztem, és sok kedvencem van, de valahogy az elmúlt fél évben ez a befutó. Más fajtákat is szoktam sütni, de nyugodtan állíthatom, hogy ez a mindennapi kenyerünk.
A jó kenyérnek alapvetően két titka van, a lassú kelesztés és a gőzös sütés. A lassú kelesztést viszonylag egyszerű megoldani, a gőzhöz kellenek trükkök. Nekem több dolog vált be (a tegyél a sütő aljára egy kis edény vizet nem), vagy a lefedve, zárt edényben sütés (ahhoz ez a kenyér túl nagy), a sütőzacskós sütés, illetve a jégkockák folyamatos dobálása a sütőbe. Már nem is emlékszem, hogy hol olvastam először, de nagyon hálás vagyok azóta is érte, az pedig külön mókás, hogy Gabojszával pont ugyanarra a megoldásra jutottunk ennél a kenyérnél egymástól függetlenül.
Ebből a tésztából elég sok kenyér lesz, ami nem fogy el, azt le szoktam fagyasztani, és a mélyhűtőből kivéve sütőben melegítve olyan lesz, mintha akkor lett volna kész (hideg sütőbe rakom be, amit föltekerek 250 fokra, így 8-10 perc alatt elkészül).
Mint azt sokszor leírtam már, én nem szoktam kenyeret venni. Részben azért, mert nagyon kevés helyen lehet normálishoz hozzájutni (amik nekem soha nem esnek útba), részben pedig azért, mert ettől szuper háziasszonynak érzem magam, ráadásul lófasz energia ráfordítással.                                                           Érdemes kipróbálni, ha az ember egyszer ráérez az ízére és rájön, hogy milyen egyszerű megcsinálni, tuti nagy ívben elkerüli a pékségeket.

Hozzávalók (ebből a mennyiségből két nagyobb kenyér lesz):

3 csésze (2,4 dl a csésze) BL 80-as kenyérliszt (működik finomból is, de nem lesz annyira jó a végeredmény) + egy kevés a formázáshoz
1,5-2 tk. só
1 tk. instant (por) élesztő (én ezt a típust szeretem a legjobban)
1,5 csésze (2,4 dl a csésze) víz
4-5 jégkocka

A száraz hozzávalókat összekeverem egy villával, beleöntöm a vizet (nem kell megijedni, egy kicsit folyós tészta lesz a végeredmény, nem az a jól dagasztható fajta), elkeverem villával, lefedem (én zárható műanyag dobozban szoktam csinálni) és legalább 12 órát hagyom pihenni szobahőmérsékleten.
Ha megkelt a tészta, előveszek egy tepsit, kibélelem szilikonos sütőpapírral, bőven megszórom liszttel, a tésztát is áthajtogatom kicsit (azt is sok liszttel megszórva), majd kiteszem a felét a tepsire (mindenhol legyen alatta lisztes a felület, mert rettentően ragad), igyekszem téglalap formára igazgatni és a két hosszabbik szélét behajtom úgy, hogy középen a felezőnél találkozzanak (ekkor már elvileg mindenhol a lisztes része van kívül), hosszúkásra nyújtom és megtekerem jópárszor, megismétlem a tészta másik felével, majd egy konyharuhával letakarva 1 órát hagyom pihenni. Ezután 230 fokra előmelegített sütőben készre sütöm úgy, hogy közben 4-5 percenként dobok egy jégkockát a sütő aljába (nem a tepsire, mert akkor elázik a kenyér alja).

gyokerkenyer2.jpg

 

3 komment

Címkék: kenyér

2015.01.05. hétfő

Miso leves

miso.jpg

A miso talán a legismertebb japán leves, aki evett már sushi étteremben, az biztos találkozott vele. Sajnos itthon a legtöbb helyen instant változatot adnak, ami érthetetlen számomra, hiszem tényleg egy nagyon egyszerű receptről van szó, alig több munka frissen megcsinálni, mint egy zacskó port feloldani vízben.
Az alapanyagok nagy része előre megvásárolható és hosszan eláll, ha megkívánja az ember, elég tofut és újhagymát frissen beszerezni, a többi hozzávalót érdemes a kamrában tartani (úgyis akkora kiszerelésben árulják őket, hogy sok alkalom, míg elfogynak).
Három fő alkotóeleme van, az dashi (alaplé), a miso paszta (ami egyébként csodálatosan passzol más alapanyagokhoz is, pl. a padlizsánhoz vagy a halakhoz) és a betétek. Én a legklasszikusabb változatot csináltam meg, de mind a hármat lehet variálni. Az alaplé készülhet pl. szardíniából vagy gombából (ebben az esetben vegetáriánusok is ehetik); miso pasztából alapvetően két féle van, a fehér és a vörös, ezt is variálhatjuk kedvünkre a dashi függvényében, betétek tekintetében pedig nyugodtan engedjük el a fantáziánkat, rengeteg alapanyag közül válogathatunk, nagyon jól megy hozzá például a spenót, shitake, kagyló, retek, padlizsán.
Minden beszerezhető hozzá bármelyik keleti élelmiszereket árusító boltban, csak első olvasásra tűnhetnek ijesztőnek. És arról se feledkezzünk meg, hogy nagyon egészséges és egy csésze levesben átlagosan 84 kalória van csak!

Hozzávalók 2 főre:

-a dashihoz:
7 dl víz
egy 15x7 cm-es kombu alga 2 cm-es csíkokra vágva
1 dkg bonitopehely (tonhalpehely) (ez kb. egy 2,4 dl-es csészényi)

-a leveshez:
1 ek. világos miso paszta
1 kis marék wakame alga (nagyon megduzzad, érdemes csínján bánni vele)
10 dkg selyemtofu 1,5x 1,5x 1,5 cm-es kockákra vágva (lehet félkemény is, a keményet nem ajánlom ehhez a leveshez)
1 újhagyma ferde csíkokra vágva

A dashihoz az algát közepes lángon felforralom a vízzel, ha már forr, kiszedem a kombut, belerakom a tonhalpelyhet, két percen keresztül forralom őket, lehúzom a tűzről és csak akkor szűröm le, ha már langyosra hűlt.
Ehhez az alapléhez adom a miso pasztát és az apró darabokra tört wakamét, aztán szintén közepes lángon felforralom, hozzáadom a tofut, 2 percen keresztül főzöm, majd tálakba szedem és megszórom a hagymával.

miso2.jpg

8 komment

Címkék: leves japán tenger gyorsétkezde

2014.12.18. csütörtök

Vaníliás kifli naranccsal

vaniliaskifli.jpg

Van pár süti, ami nálam nélkülözhetetlen a karácsonyhoz, többek között ilyen a rugelach, a spekulatius, és a vaníliás kifli.
Idén jutott először eszembe, hogy felturbózzam egy kis narancshéjjal a hagyományos tésztát és nyerő ötletnek bizonyult, határozottan meg fogom tartani ezt az újítást.
Sok helyen olvastam, hogy gondok szoktak lenni ezzel a sütivel, főleg az állagával, én ezzel a recepttel soha nem fürödtem be, fémdobozban hetekig eláll és csodálatosan omlós marad.
Érdemes 1-2 nappal karácsony előtt megcsinálni, mert jót tesz neki a pihenés.
Idén először szembejött velem a glutén és cukormentesítési probléma, a lisztet fele-fele arányban rizs és mandulalisztre cseréltem, a cukrot pedig nyírfacukorra, majd az első elbaszott tepsi után rájöttem, hogy ehhez a verzióhoz kell egy tojást ütni és még egy kis lisztet, ami felveszi a folyadékot, tehát ha valaki nem ehet mindent, akkor sem kell aggódnia, működik a süti helyettesítő anyagokkal is.

Hozzávalók:

-a kiflikhez:
20 dkg puha vaj
28 dkg liszt
4 dkg porcukor
10 dkg darált törökmogyoró (lehet más is, ha ahhoz van kedve az embernek, pl. dió vagy mandula vagy akár vegyesen)
1 narancs reszelt héja (a reszelő legkisebb lyukán reszelve) (ha ezt elhagyja az ember, a teljesen klasszikus változat lesz a végeredmény)
egy fél narancs leve
1 tk. vaníliakivonat (lehet helyette egy vaníliarúd kikapart magjait használni)
egy kis csipet só

-amiben meg kell hempergetni:
2 marék vaníliás porcukor
vagy 2 marék porcukor 2 csomag vaníliáscukorral összekeverve

A kifli hozzávalóiból homogén tésztát gyúrok, diónyi gombócokra szaggatom, majd kifliformára sodrom, kicsit elvékonyítom a szélüket és 180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral boríott tepsin készre sütöm kb. 10-15 perc alatt, de ez nagyon függ a sütőtől, úgyhogy érdemes folyamatosan leselkedni (a készre azt jelenti, hogy éppen elkezd színe lenni a csücskeinek).
Ha kicsit kihűltek, megforgatom őket (esetleg rájuk szitálom) a cukorban, majd mehetnek a helyükre, a sütis dobozba.

vaniliaskifli2.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony édesség

2014.12.11. csütörtök

Cacio e pepe

cacioepepe_1.jpg

A nagy év végi rohanásban és ünnepi előkészületekben általában kevés ideje van főzni az embernek, ilyenkor a legjobb barát egy ilyen recept, mivel 15 perc alatt kész van.
Egy római tésztaételről van szó, ami csodálatos példája az olasz konyha letisztultságának, mivel gyakorlatilag csak tészta, sajt, bors és vaj szerepel a hozzávalók listáján, a neve is árulkodó: sajt és bors. Eredetileg a parmezán helyett cacio de roma sajt van benne, ám ez nehezen beszerezhető itthon, ezért helyettesítettem.
Szerintem tökéletes választás, ha az ember egy igazán autentikus olasz tésztával szeretné elkápráztatni a vendégeit.


Hozzávalók 2 főre (ez állítólag csak az én világomban 2 fő, normális helyeken 1) :

15 dkg tészta
6 dkg reszelt parmezán (a reszelő legkisebb lyukán reszelve)
10 dkg reszelt pecorino (a reszelő legkisebb lyukán reszelve)
4 dkg vaj
egy löttyintésnyi olívaolaj

sok frissen őrölt feketebors

A tésztát sós vízben a csomagoláson látható időnél egy perccel kevesebb ideig főzöm, leszűröm, a főzővízből félreteszek egy keveset (1 dl-t kb.). Közben egy serpenyőben felolvasztom a vajat, sózom, borsozom, ráöntöm a vizet, a tésztát, az olajat, a sajtot és egy perc alatt összefőzöm. Reszelt sajttal és sok frissen őrölt borssal tálalom.

cacioepepe2.jpg

12 komment

Címkék: olasz tészta gyorsétkezde

2014.10.21. kedd

Maracujás cupcake

maracujascupcake.jpg

Én nagyon szeretem ezt a műfajt, mert a variációs lehetőségek száma végtelen attól függően, hogy mihez van kedve az embernek, illetve minek van szezonja. Ez a változat szerintem minden évszakhoz illik, mert egyszerre friss a maracujától és lehet télies a narancstól.
Kezdő cukrászként sem lehet vele nagyon befürödni, mivel elég egyszerű megcsinálni.
A díszítésnél érdemes figyelni rá, hogy az általában kapható csövek szája nem elég nagy a szép formához, célszerű speciális cukrász üzletben beszerezni a megfelelő méretűt, ez a típus például tökéletes és Magyarországon is beszerezhető. Ha kicsit gyakorlottabb az ember, érdemes elmerülni a különböző technikákban, szerencsére a műfaj népszerűségének köszönhetően tele van a világinternet szuper videókkal.
Szerintem ehhez az ízhez a csillagcsöves díszítés passzol a legjobban, de ha nincs, elég fogni egy uzsonnás zacskót, kilyukasztani az egyik sarkát tetszőleges méretűre és már lehet is dekorálni a sütiket.

Hozzávalók 24 muffinhoz (én feleztem a mennyiségeket és csak 12-t sütöttem):

-a muffinhoz:
3 dl liszt átszitálva
1,5 tk. sütőpor
egy csipet só
125 g puha vaj
1,5 dl kristálycukor
3 tojás
1 tk. vanília kivonat
75 ml tej
100 g fehércsoki apró kockákra vágva (vagy chocolate chips)
1 narancs reszelt héja
1 narancs leve

-a krémhez:
50 dkg puha krémsajt (Philadelphia típusú)
25 dkg szoba hőmérsékletű vaj
7,5 dkg porcukor
egy citrom leve
1 tk. vanília kivonat

-a tetejére:
6 maracuja
ezüst színű gyöngycukor a díszítéshez

A muffin alappal kezdem, mert amíg az megsül, meg lehet csinálni a krémet.
A vajat habosra keverem (géppel) a cukorral, a tojással és a vaníliával, majd összekeverem a tejjel, narancslével és héjjal.
Ezután összekeverem a száraz hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, a sót és a csokit, majd elegyítem a két keveréket és spatulával homogén masszát keverek belőle. Ezekhez a sütikhez szerintem hozzátartozik a papír formából kibontás, ezért én kapszlikat használtam (ebben az esetben muffin sütő tepsi sem szükséges), amiket 2/3-ig megtöltök a sütialappal, majd 175 fokra előmelegített sütőben készre sütöm (nagyon függ a sülési idő a sütőtől, érdemes folyamatosan leselkedni és tűpróbát végezni).
Ezalatt meg lehet csinálni a krémet, az összes hozzávalót habosra kell keverni habverővel (gép), és kész is van.
Ha a muffin alapok kihűltek, kezdődhet a díszítés, a habzsákba rakom a megfelelőnek ítélt csövet, egy pohárba állítom és félig kifordítom a zsákot, (nálam eddig ez volt az egyetlen út, hogy ne kenjek mindent össze, így viszont garantáltan tisztán lehet dolgozni), belekanalazom a krémet, visszahajtom a zsák széleit és tetszőleges formában a sütik tetejére nyomom a mázat, majd rákanalazom a gyümölcsöt és megszórom a gyöngycukorral.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: édesség

2014.09.03. szerda

Shakshuka

shakshuka.jpg

Rengeteg fajta lecsó létezik a világon, pl. a szerb (balkáni) dzsuvecs, a francia ratatouille, az olasz peperonata, a török menemen és a közel-keleti shakshuka. Én az összeset imádom természetesen (lehet, hogy majd indítok a blogon egy lecsó sorozatot is :) ), de az egyik kedvencem ezek közül is a shakshuka.
Ahány ház, annyi szokás, rengeteg receptet olvastam el, de két egyformát nemigen lehet találni és természetesen mindenki esküszik a saját verziójára, így teszek én is, ez a kaja csodás így, csináljátok meg, mert nem egy macerás dolog és most eléggé divatos is.
Rengeteg féle képpen lehet variálni a hűtő tartalmától függően, ennél az ételnél semmi nem szentírás, én csomó zöldséggel és fűszerrel el tudom képzelni, mehet bele nyugodtan cukkini, padlizsán, gomba, spenót, szinte bármi, sőt, teljesen zöld verziót is láttam már. Tálalásnál is elengedhetjük nyogodtan a fantáziánkat, sok féle zöldfűszerrel, illetve maggal lehet úgy párosítani, hogy csodálatos legyen a végeredmény.

felulshakshuka.jpg

Hozzávalók 2 főre (egy nagyétkű ember esetén ez 1 fő):

-a shakshukához:
1 nagyon kis fej vöröshagyma vékony csíkokra vágva
egy közepes fej paradicsom meghámozva és kockákra vágva
1,5 dl paradicsom passata
1 nagy gerezd fokhagyma préselve
1 nagy piros húsú paprika csíkokra vágva (nálam most kápia)
2 tojás (lehetőleg bio)
1 tk. római kömény

olívaolaj

-a tálaláshoz:
egy fél marék friss koriander közepesre vágva (tépkedve) (egyeseknél petrezselyem)
2-3 tk. tahini
nigella (nálam)
lepénykenyér (majd egyszer fölrakom annak is a receptjét :) )

A hagymát és a fokhagymát elkezdem olívaolajon párolni közepes lángon, majd 1-2 perc után (mikor a fokhagyma elkezd pirulni, de még nincs színe), mellédobom a friss paradicsomot, pár percig főzöm őket, majd felöntöm a passatával, sózom, fűszerezem (római köménnyel), belerakom a paprikát és fedő alatt viszonylag alacsony lángon készre főzöm a zöldségeket rendszeresen ránézve és megkavarva (ez kb. fél órát vesz igénybe).
Mikor minden megpuhult, beleütöm a tojásokat és fedő alatt szintén alacsony lángon megfőzöm őket (itt is érdemes kukucskálni, én úgy szeretem, ha még folyik a sárgája, de nyilván mindneki csinálja a saját ízlése szerint).
Ha elkészült, tahinit csorgatok rá, és korianderrel meg nigellával megszórva tálalom.

 

csakegytalshakshuka.jpg

4 komment

Címkék: reggeli közel-kelet főétel

2014.08.24. vasárnap

Changua vargányával és spenóttal

changua.jpg

Ez az étel az egyik legnépszerűbb reggeli fogás Kolumbiában. Állítólag Cundinamarca megyéből származik, mely Kolumbia középső részén terül el és körülöleli Bogotát, ahol szintén gyakran esznek changuát reggelire.
Az eredeti verzióban nincs vargánya és spenót, azokat én tettem hozzá, de szerintem nem tett rosszat neki. Mivel egy nagyon egyszerű dologról van szó, bőven vannak variációs lehetőségek. A hagyományos változat vízzel készül, de ha arra adná az ember a fejét, hogy ne reggeliként, hanem levesként egye, mehet bele alaplé is nyugodtan.
Elképesztően egyszerű megcsinálni, csak az időzítésre kell figyelni, mivel a tojásnak 3 percre van szüksége és a pirítósnak meg a vargányának is akkorra kell elkészülnie.
Ha kipróbáljátok, tuti, hogy mostantól más is eszetekbe fog jutni az országról a kolumbiai nátha mellett!

Hozzávalók 2 főre:

-a leveshez:
3 dl tej
2 dl víz vagy alaplé (zöldség vagy csirke)
2 tojás
1 tk. só
2 marék bébispenót
2 tk. a korianderből
2 tk. az újhagymából

-a vargányához:
egy nagyobb fej vargánya vékony csíkokra vágva
olívaolaj
frissen őrölt bors
nagy szemű só

-a tálaláshoz:
6 karika baguette megpirítva (más fajta kenyér is jó)
1 nagy marék friss koriander közepesre vágva
1 szál újhagyma karikákra vágva

A tejet és a vizet felforralom a sóval, majd ha már forr, alacsonyabbra veszem a lángot és óvatosan beleütöm a tojásokat (én egy kis tálkába szoktam és abból csúsztatom bele), és hozzáadom a koriandert és az újhagymát (csak egy keveset, ami a leves hozzávalóihoz van írva).
Amint belekerültek a tojások, el kell indítani egy stoppert, ugyanis 3 perc kell nekik (nem több, nem kevesebb) és közepes lángon gyöngyözve forralom. Mikor 2 percük van hátra a tojásoknak, óvatosan beledobom a spenótot, hogy kicsit összeessen. A vargányát magas lángon sóval és borssal hirtelen megsütöm.
Tálalásnál alulra megy a leves, amit bőségesen megszórok korianderrel és újhagymával, a tetejére mehet a vargánya és óvatosan rárakom a pirított kenyeret (aki nem szereti, ha elázik, tálalhatja mellé is).

changuaazasztalon.jpg

1 komment · 1 trackback

Címkék: reggeli leves spenót gyorsétkezde

2014.08.03. vasárnap

Sós perec

perec_1.jpg

Ezt a receptet egy régi kedves iskolatársamnak küldöm sok szeretettel, akinek még tavaly ígértem meg Instagramon, hogy föl fog kerülni a blogra. Kedves Judit, remélem nektek is annyira fog ízleni, mint nekem!
Sok receptet néztem meg és azokból gyúrtam össze a sajátomat, ami határozottan jól sikerült. Mostanában ettem perecet klasszikus helyen is (állatkertben), de volt benne valami rossz minőség íz. Ebben a receptben megvan minden, amitől a perec finom és hiányzik belőle az, ami a boltiakban rossz.
Ha más formában süti az ember (egyenes kifli), akkor péksüteménynek is ideális (Horvátországban van ilyen az összes pékségben).
Szerintem tökéletes vendégváró, de akár reggeli is lehet vagy filmnézős nassolni való.


Hozzávalók 5 kisebb perechez:

-a tésztához:
25 dkg finomliszt
1 csapott tk. só
1 tk. cukor (kristály)
3,5 g szárított élesztő
1,5 ek. étolaj
16 dkg tej

-a tetejére (nem fog elfogyni az összes):
1 ek. finomliszt
0,5 ek. só
egy kevés víz (kb. 0,25 dl)

a főzéshez:
1,5 tk. szódabikarbóna (nálam 1 liter vízhez ment ennyi, ha nagyobb edényben csinálja az ember, érdemes a szódabikarbóna mennyiségét is növelni)

A tésztával kezdem, a száraz hozzávalókat egy villával összekeverem, majd beleöntöm a tejet és olajat, ekkor még mindig villával dolgozva összekeverem kicsit, majd homogén tésztává dagasztom kézzel (lehet géppel is). Letakarva hagyom duplájára kelni, ez a hőmérséklettől függ, hogy mennyi időt vesz igénybe (meleg lakásban kb. 1 óra, de lehet egy éjszaka alatt is a hűtőben).
A tésztát 5 egyenlő részre osztom (vagy amekkora pereceket szeretne az ember, nekem most ez a közepes méret volt a cél), hosszú hengereket formázok belőle (kb. 2 cm átmérővel), majd pereceket hajtogatok. Ha megvannak, vizet forralok, beleöntöm a szódabikarbónát és oldalanként 5 másodperc alatt előfőzöm a pereceket. Sütőpapírral bélelt tepsin 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm őket. Mikor elkezdenek színt kapni, akkor húzom ki őket és locsolom meg a mázzal (aminek a hozzávalóit csak össze kell keverni), majd visszatolom kb. 2-5 percre a sütőbe, hogy teljesen átsüljenek és a máz is megszilárduljon. Sokan kenik meg tojással sütés előtt, én kihagytam, mert a fejemben nem tojásos a perec, de aki fényesebben szeretni, tehet rá.

egyutt.jpg

 

26 komment

Címkék: reggeli magyar buli sós süti