Moha és Sáfrány

Amikor kislány voltam, a szülinapi tortám is spenótos és gombás volt. Azóta már szeretem az édességet, de ha létezik, inkább a sós verziót választom (pl. túrógombóc), és nincs ez másképp a gofrival sem.
Ez a recept is nagyon jó barátom, mióta először csináltam, mivel pillanatok alatt kész van és nagyon jól lehet variálni attól függően, hogy mi van éppen itthon. A tésztába kerülhet pl. spenót, zöldfűszerek, paradicsomszósz és a sajtokkal is lehet variálni. A tetejére pedig tényleg bármit el tudok képzelni, amihez éppen kedve van az embernek, szerintem érdemes tejfölös alappal csinálni, mert jól kiegészíti a sült sajtot, és ebbe mehet bármilyen zöldfűszer, rá pedig sült zöldségek, fűszerek, sonka, kolbászchips, attól függően, hogy ki mit talál otthon.
Szerintem nagyon jó reggelire, akár vendégeknek is, de mi már ettük vacsira is, amikor nem jött senki és nem kellett valami komollyal előrukkolni.

Hozzávalók 6-8 darabhoz:

-a gofrihoz:
8 dkg puha vaj (fontos, hogy tényleg puha legyen, ha nincs ideje az embernek, mikróban vagy sütőben 50 fokon pillanatok alatt felenged)
20 dkg finomliszt
8 dkg darált sajt (érdemes egy kicsit markánsabb ízűt használni, pl. ementálit)
2 púpos ek. tejföl
1 tojás
egy csapott tk. sütőpor
200-220 g tej (ez függ a lisztből, érdemes fokozatosan adagolni)
egy tk. só

-a tejfölhöz:
egy pohár tejföl (140 g)
egy kis csipet nagy szemű só
4-5 levél medvehagyma (amikor nincs szezon, mehet bele újhagyma vagy snidling) apróra vágva
5-6 levél friss bazsalikom apróra vágva

-a tetejére:
4 szem gomba a képen láthatóra vágva magas lángon egy kevés olívaolajon sóval és borssal megsütve
pár zöld levél apróra vágva (nálam medvehagyma, de szezonon kívül snidling, újhagyma zöldje, vagy bármi, amit kíván az ember)

A tészta hozzávalóit kézi habverővel összekeverem (egy nokedli tészta állagot kell kapni), majd gofrisütőben megsütöm.
A tejfölt összekeverem a sóval és fűszerekkel, a kisült gofrik tetejére halmozom, arra mehet a gomba, majd megszórom a zölddel.

Ez az étel az egyik legnépszerűbb reggeli fogás Kolumbiában. Állítólag Cundinamarca megyéből származik, mely Kolumbia középső részén terül el és körülöleli Bogotát, ahol szintén gyakran esznek changuát reggelire.
Az eredeti verzióban nincs vargánya és spenót, azokat én tettem hozzá, de szerintem nem tett rosszat neki. Mivel egy nagyon egyszerű dologról van szó, bőven vannak variációs lehetőségek. A hagyományos változat vízzel készül, de ha arra adná az ember a fejét, hogy ne reggeliként, hanem levesként egye, mehet bele alaplé is nyugodtan.
Elképesztően egyszerű megcsinálni, csak az időzítésre kell figyelni, mivel a tojásnak 3 percre van szüksége és a pirítósnak meg a vargányának is akkorra kell elkészülnie.
Ha kipróbáljátok, tuti, hogy mostantól más is eszetekbe fog jutni az országról a kolumbiai nátha mellett!

Hozzávalók 2 főre:

-a leveshez:
3 dl tej
2 dl víz vagy alaplé (zöldség vagy csirke)
2 tojás
1 tk. só
2 marék bébispenót
2 tk. a korianderből
2 tk. az újhagymából

-a vargányához:
egy nagyobb fej vargánya vékony csíkokra vágva
olívaolaj
frissen őrölt bors
nagy szemű só

-a tálaláshoz:
6 karika baguette megpirítva (más fajta kenyér is jó)
1 nagy marék friss koriander közepesre vágva
1 szál újhagyma karikákra vágva

A tejet és a vizet felforralom a sóval, majd ha már forr, alacsonyabbra veszem a lángot és óvatosan beleütöm a tojásokat (én egy kis tálkába szoktam és abból csúsztatom bele), és hozzáadom a koriandert és az újhagymát (csak egy keveset, ami a leves hozzávalóihoz van írva).
Amint belekerültek a tojások, el kell indítani egy stoppert, ugyanis 3 perc kell nekik (nem több, nem kevesebb) és közepes lángon gyöngyözve forralom. Mikor 2 percük van hátra a tojásoknak, óvatosan beledobom a spenótot, hogy kicsit összeessen. A vargányát magas lángon sóval és borssal hirtelen megsütöm.
Tálalásnál alulra megy a leves, amit bőségesen megszórok korianderrel és újhagymával, a tetejére mehet a vargánya és óvatosan rárakom a pirított kenyeret (aki nem szereti, ha elázik, tálalhatja mellé is).

Tegnap, azaz március 4.-én volt a nemzetközi palacsinta nap, amiből természetesen én sem maradhattam ki. Egész nap gondolkoztam, hogy milyet csináljak, 4 versenyző volt a fejemben: spenótos, gombás hagyományos; krumplis indiai; hortobágyi gombás vagy valami új, végül az utóbbi mellett döntöttem.
Az ötletet az okonomiyaki adta (majd azt is föl fogom rakni), ám ez a verzió európaibb.
Bármi kerülhet bele, ami éppen van otthon, a tésztába el tudok képzelni bármilyen zöldséget, pl. reszelt répát, sütőtököt, paprikát és a tejfölt is lehet variálni aszerint, hogy mi van a hűtőben, és a tetejére is bármit dobhat az ember, akár sonkát is, ha ez a verzió túl vega lenne valakinek.
Szerintem működik előételként vagy főételként is, de hétköznapi vacsinak is tökéletes.

Hozzávalók 3 főre:

-a palacsintához:
100 g liszt
1 tk. só
1 tojás
fél tk. sütőpor
140 g tej (ez függ a liszttől, érdemes fokozatosan adagolni)
1 nagy marék vékony csíkokra vágott vöröskáposzta
1 nagy marék apróra vágott bébispenót
1 nagy marék reszelt cukkíni a reszelő nagy lyukán lereszelve

-a tejfölhöz:
140 g tejföl
nagy szemű só
medvehagyma apróra vágva (8-10 levél)
nagy szemű só

-a tetejére:
2 fej gomba apróra vágva és olívaolajon magas lángon megsütve (a végén sózva)
2-3 levél medvehagyma apróra vágva

olívaolaj a sütéshez

A tésztával kezdem, a száraz hozzávalókat összekeverem, beleütöm a tojást és a tejet fokozatosan adagolva kézi habverővel kikeverem, majd beledobom a zöldségeket és hagyom fél órát pihenni.
Ezalatt összekeverem a tejföl hozzávalóit és tálalásig hűtőben tartom.
Serpenyőben olívaolajat melegítek és viszonylag magas (7/9) lángon tetszőleges méretű palacsintákat sütök (ebből szerintem jobb, ha kisebbeket csinál az ember), rájuk halmozom a tejfölt, majd a gombát és a medvehagymát.

Azzal szeretném kezdeni, hogy már régóta fontolgattam a költözést, ami most végre valóra is vált, amint látjátok. Nyilván lesz még 1-2 változás, de én már most nagyon szeretem az új helyet és designt, remélem nektek is tetszeni fog.
Na de térjünk a lényegre, a latkesz. Nem is olyan rég került föl egy lazacos, kaviáros változat, azonban én szeretek variálni és a változatosság jegyében muszáj volt valami mást is kipróbálnom, ami annyira bejött, hogy úgy éreztem, meg kell osztanom. Főleg mivel sokan chanukkakor eszik, ami 8 napig tart és uncsi lenne minden nap ugyanazzal előállni.
Nagyon egyszerű elkészíteni és mennyiségtől függően szuperül működik mind előételként, mind főételként, akár az ünnepi asztalon akár egy hétköznapi sietős vacsora alkalmával.

Hozzávalók (ebből a mennyiségből mérettől függően 6-9 latkesz lesz):

-a latkeszhez:

2 közepes krumpli meghámozva és lereszelve (én ennek szoktam a nagyobb lyukát használni)
1 tojás
5 dkg finomliszt (ez függ a krumplitól és a tojás méretétől)
1 tk. só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma préselve
olívaolaj a sütéshez

-a tejfölhöz:
1-1,5 dl tejföl
1 marék apróra vágott snidling
1/3 tk. só (én ehhez a nagyobb szeműt szeretem)

-a lencséhez:
1 marék puy lencse
1 babérlevél
2 nagy marék bébispenót
só
frissen őrölt bors
olívaolaj

A lencsével kezdem, mert amíg az elkészül, minden mást is meg tudok csinálni.
Fölrakom főni bő vízben egy babérlevéllel és egy teáskanál sóval a lencsét.
Közben a krumplit lereszelem és a olaj kivételével összekeverem a latkesz többi hozzávalójával, majd hagyom pihenni, míg a lencse kész nem lesz.
Míg ezek elkészülnek, a tejfölt is el lehet keverni a snidlinggel és sóval.
Ha megvan a lencse (ez kb. fél óra, és előtte áztatni sem kell), leszűröm, kiveszem a babérlevelet, meglocsolom olívaolajjal és egy ek. vízzel, beleforgatom a friss spenótot, borsozom és alacsony lángon megfonnyasztom a zöldséget.
A latkeszeket közepes lángon (6/9) kevés olívaolajon készre sütöm.
Már csak a rétegezés van hátra, alulra megy a latkesz, rá egy evőkanál tejföl, a tetejére pedig egy egy kevés a spenótos lencséből.

Gyakran szoktam úgy főzni, hogy meglátok egy fotót a világinterneten, amiről úgy érzem, hogy muszáj azonnal megcsinálnom. Ez a taktika sokszor fordítva is működik, ha éppen nincs semmi ötletem, végig szoktam nyálazni a kedvenc éttermeim facebook oldalán a fotókat/ étlapokat és onnan lövök valami szimpit. Most az első verzió történt, a Susogó oldalán futottam bele egy képbe (ott sóska volt a főszereplő), és rögtön tudtam, hogy ez szerelem és nekem is kell.
Azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, elképesztően finom ez a fogás. El tudom képzelni egy komoly vacsi előételeként, de főételként is tökéletesen megállja a helyét.

Hozzávalók 1 főre:

-a spenóthoz:
13 dkg forrázott spenót (forrázva mértem)
6 cm póréhagyma karikákra vágva
1 gerezd fokhagyma préselve
5-6 ek. tej
2 ek. mascarpone
1 ek. frissen reszelt parmezán
só
frissen őrölt fehérbors
egy kevés reszelt szerecsendió
olívaolaj

-a tojáshoz:
1 tojás
só
egy kevés olívaolaj
fekete hagymamag
pirított szezámmag
egy kevés snidling apróra vágva

-a krumplihoz:
3 szem közepes újkrumpli alaposan megmosva, negyedelve
olívaolaj
nagy szemű só (fleur de sel)

A krumplival kezdem, sütőpapírral bélelt tepsire terítem, sózom és kézzel összekeverem egy löttyintésnyi olívaolajjal majd 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.
A spenóthoz olívaolajon alacsony lángon puhára párolom a póréhagymát, majd mellédobom a fokhagymát, egy percig pirítom őket, felöntöm a tejjel és mascarponéval, sózom, borsozom, belereszelem a szerecsendiót, belerakom a spenótot, 5 perc alatt összefőzöm őket, botmixerrel pürésítem, majd belekeverem a parmezánt.
A buggyantott tojást sokan sokféleképpen készítik, van, aki örvényt csinál a vízbe, van aki ecetet rak bele, van, aki kombinálja ezt a kettőt, nekem azonban egy másik módszerem van. Egy mélytányérba folpackot fektetek, bekenem olívaolajjal, sózom, ráütök egy tojást, fölhajtom a széleket és egy Ikeás kapoccsal rögzítem, majd forrásban lévő vízben 3-4 perc alatt készre főzöm.
Tálalásnál alulra jön a spenót, rá a krumplik, melléjük pedig a tojás megszórva snidlinggel, hagymamaggal és szezámmaggal.

Ezt az ételt a karácsonyi Marie Clairbe főztem. Négyünket kértek meg, hogy találjunk ki valamit az ünnepre, ami kicsit túlmutat a töltött káposzta, halászlé vonalon. Csodásakat csináltak a lányok, szerencsére a fotózás után mindent meg lehetett kóstolni, és úgy gondolom, hogy minden egyes receptért külön megéri megvenni a lapot. Anna diósültet, Szonja olívaolaj tortát és chai pots de créme-et, Reni pedig vaníliás karfiolkrémlevest csinált füstölt lazaccal.
Az enyém pedig a címben is emlegetett lazacos, spenótos quiche salátával. Kisebb adagban tökéletes előétel, ha pedig a leírt arányokat követjük, bőven megállja a helyét főételként is.
Recept a 2012. január-februári Marie Claireben!

Már évek óta szemeztem ezzel a recepttel egy szakácskönyvben, de valahogy mindig elmaradt a főzés, ám hála a most hétvégi piactúrának és a biopiacon kapható csodás shitake gombáknak, megszületett. Viszonylag gyorsan elkészülő fogásról van szó és szerintem jól megállja a helyét egy japán menü előételeként, illetve hétköznapi vacsorának is el tudom képzelni.

Hozzávalók:

-a tofuhoz:
30 dkg (1 csomag) tofu 5x3x0,4 cm-es darabokra vágva
2 ek. szójaszósz
20 dkg friss shitake gomba (a nagyobbak félbevágva)
20 dkg friss spenót
3 gerezd fokhagyma préselve
1 ek. rizsliszt 1 ek. vízzel elkeverve
2 dl dashi (a recept húslevest ír, én értelemszerűen zöldségalaplével helyettesítettem, de sokkal jobb lett a dashis verzió)
mogyoróolaj
szezámmag
só

-a rizshez:
1 csésze jázminrizs
fél tk. só
1,2 csésze víz

A rizst alaposan megmosom, felöntöm a vízzel, lefedem alufóliával és hagyom 10 percet. Közepes lángon felforralom a vizet (az alufóliát végig rajta kell hagyni), hagyom 2 percig forrni, majd a legalacsonyabbra veszem a lángot és negyed óráig főzöm, ezt követően fél percig maximumon tartom a lángot, majd leveszem a tűzről, egy fedőt ráteszek még az alufóliára és hagyom 20 percig pihenni.
A gombákat mogyoróolajon nagy lángon megsütöm, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot, megsózom és hagyom, hogy a spenót összeessen, majd tálalásig félrerakom.
A tofut 20 perccel a sütés előtt meglocsolom a szójaszósszal, majd ha már kész vannak a zöldségek, nagy lángon mind a két oldalukat megsütöm, majd szintén félrerakom.
A maradék szójaszószt felforralom, hozzáöntöm a dashit és 1-2 percig főzöm, majd egy keveset a lisztes keverékhez merek és az egészet visszaöntöm az edénybe,majd 1 perc alatt összefőzöm.
Alulra rakok a zöldségekből, ráfektetem a tofut, meglocsolom a mártással és a végén megszórom szezámmaggal.

Ezt a fogást a Fényérzékenyen láttam, és rögtön beleszerettem. Az oldal tanulsága szerint a Kőlevesben ette a szerző, gyanítom, hogy napi ajánlat volt, mert az állandó étlapon nem találtam. Mindenesetre hálás vagyok neki, mert csodás ötletet adott. Ráadásul ez a fasírt nagyon jól használható más formában is, pl. sütőben sütve keménytojással a közepén vagy még kisebb gombócokat csinálva buliban zöldfűszeres tejfölbe mártogatva. A krumplipüré pedig a hagyományos családi verzió egészen addig a fázisig, amíg össze nem keverem a spenóttal.
Szerintem csodás hétköznapi vacsora vagy ebéd és a fasírtokat elő lehet készíteni majdnem teljesen, a kisütés előtti fázisig.

Hozzávalók:

-a fasírthoz:
4 nagyobb sárgarépa a reszelő nagy lyukán lereszelve
1-1,5 zsömle tejbe áztatva és ledarálva
3 tojás
3 marék zabpehely szintén tejbe áztatva
3 szál újhagyma apróra vágva és olíva olajon megfonnyasztva
3 gerezd fokhagyma préselve
1 tk. őrölt kömény
2 marék parmezán a reszelő közepes lyukán lereszelve
frissen őrölt színes bors
annyi zsemlemorzsa, ami ahhoz kell, hogy összeálljon a massza (1-2 marék)
só
panko (ebbe forgatom bele a fasírtokat)
olaj a bő olajban való sütéshez

-a spenótos krumplipüréhez:
4 nagy szem krumpli meghámozva és 2x2x2 cm-es kockákra vágva
5 dkg vaj
2,5 dl meleg tej
1 gerezd fokhagyma
10 dkg bébispenót
olíva olaj
só

A fasírthoz a panko és az olaj kivételével összekeverem a hozzávalókat, hagyom 20-30 percet pihenni, majd 3-4 cm-es átmérőjű golyókat formázok belőle, pankoba forgatom és viszonylag forró (9-10/11-es fokozat) olajban aranybarnára sütöm.
A krumplit sós vízben puhára főzöm, krumplinyomóval a vajjal együtt áttöröm, fokozatosan hozzádolgozom a tejet még mindig a krumplinyomóval dolgozva. Utolsó fázisként olíva olajon megfonnyasztom a fokhagymát és a spenótot, majd összekeverem a pürével.
Nálunk megoszlottak a vélemények, a társaság egyik fele üresen ette, mások a kovászosuborkára szavaztak, szerintem a cékla a legjobb hozzá.