Moha és Sáfrány

Ez a recept Stahlé (természetesen történtek apróbb átalakítások), akiről mindenkinek megvan a véleménye, korábban sok botrány volt körülötte, mivel lefordította Nigella receptjeit és a sajátjaként publikálta, mellékesen megjegyzem, szerintem nem csak receptet lopott tőle. Juditnak nagyszerű érzéke van hozzá, hogy a legjobb konyhákból emeljen át ezt-azt, tanoncként például a Daubnernél dolgozott. Úgyhogy akármennyire is nem etikus az, amit csinál, érdemes a receptjeit olvasgatni és megvenni a könyveit, az előbb említett ok miatt fokozottan igaz ez az édességekre.

Hozzávalók:
20 dkg átszitált liszt
10 dkg vaj
8 dkg cukor
6 evőkanál méz
2 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
1 tk. vanília kivonat
2 púpos kávéskanál őrölt gyömbér (por)
2 kávéskanál őrölt fahéj
1,5 teáskanál őrölt kardamom

Előmelegítem a sütőt 190 fokra. Összekeverem a száraz hozzávalókat, apró darabokban hozzáadom a vajat és összemorzsolom őket. Ráöntöm a mézet és gyorsan homogén masszává gyúrom. 2-3 cm átmérőjű gombócokat csinálok a tésztából és sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, ahol 6 mm-esre kerek sütikké lapítom a golyókat és megszórom a tetejüket kristálycukorral. 8-12 perc alatt sül meg.

Már nagyon készültem az első kínai posztra és sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen az. A hosszú hezitálás után erre esett a választásom, szerencsére jó döntésnek bizonyult, mindenkinek nagyon ízlett (én annyit ettem belőle, hogy most is rosszul vagyok).
Nagyon szeretem a kínai kaját, de sok év tapasztalata (meg persze Kylie Kwong) kellett ahhoz, hogy hasonlót csináljak, mint amit elképzeltem. Ez is hasonló műfaj, mint az indiai, mielőtt nekiállna az ember, pénztárcát nem kímélve minden alapanyagot: szószt és fűszert be kell szerezni, de ha ez egyszer megvan, éveken keresztül fillérekért lehet lélegzetelállító vacsorákat főzni.

Hozzávalók:

egy csomag wonton tészta (én csak az Ázsiában találtam mélyhűtött változatot, Chili&vanilia szerint készíteni is lehet)
olaj a sütéshez (a legjobb mogyoró olajat haszálni, de nagyon drága, úgyhogy csínján kell bánni vele, én felesben használtam napraforgó olajjal)

a töltelékhez:
2-3 nagy marék pucolt friss rák apróra vágva (tigrisrák, garnéla, királyrák pl.)
2 szál újhagyma karikákra vágva
1/3 csokor friss koriander
egy vastag hüvelykujjnyi friss gyömbér apróra vágva
egy lapos evőkanál osztriga szósz
egy lapos evőkanál világos szójaszósz
egy lapos evőkanál kínai főzőbor
egy tk. szezám olaj
cukor
só

a mártogatóshoz (1 dl-es pohárba kimérve):
1,5 pohár kristálycukor
1 pohár rizsbor ecet
1 ek halszósz
egy friss piros chilipaprika ellipszisekre vágva (ízléstől függően maggal vagy anélkül)

Összekeverem a töltelékhez valókat majd fél órára a hűtőbe teszem pihenni. Ezalatt el lehet készíteni a szószt, alacsony lángon negyed óra alatt összefőzöm a cukrot az ecettel, majd a végén beleöntöm a halszószt és a chilit.
A tészta közepére kicsi tölteléket halmozok, vizes ujjal körbesimogatom, majd félbehajtom és gondosan lenyomkodom a szélét. Ezután jön a nagy trükk, megfogom a félkör két csücskét és összecsípem az egyenes oldal felöli részén az íves felét közben fölhajtva. Ha kész az összes, mehetnek az olajba magas hőmérsékletre (9-10/11). Érdemes azonnal megenni. Fél órásan már nem az igazi.

Nem véletlen, hogy a címben risottót írtam rizottó helyett (pedig nem kedvelem, ha valaki keveri a nyelveket), az ellen tüntetek ezzel, ahogy Magyarországon általában készítik a risottot és ahogy az emberek gondolkoznak róla. Nagyon egyszerű megcsinálni az autentikus verziót és köze nincsen ahhoz, amit éttermekben kapunk ilyen címszó alatt. Egy lédús rizs ételről van szó valójában, ami számtalan féle képpen variálható, nálam a legnépszerűbbek a sima, a spenótos, a paradicsomos illetve a sáfrányos verzió.


Hozzávalók 6 személyre:

1,5 csésze risotto rizs (mással nem igazán jó, de sok helyen beszerezhető)
1,2 liter zöldség alaplé
1 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma (préselve)
3 dl jó minőségű fehérbor (nálam hilltop szürkebarát-olaszrizling)
0,5-1 kg spenót (nálam fél volt itthon, de simán beleraktam volna 1-et is; csináltam már fagyasztottal is, jól működött)
3-5 dkg gorgonzola (lehet márványsajt is, de a közelébe nem ér az igazi gorgonzolának)
1-2 nagy marék frissen reszelt parmezán
6 dkg vaj
olíva olaj
a levestől függően só

a tetjére:
gomba (én vargányával, vagy laskával szeretem, most vegyes erdei gomba került rá)
frissen őrölt bors
só
olíva olaj

Olíva olajon lassú tűzön körülbelül 10 percen keresztül párolom a hagymát, majd mehet rá a fokhagyma és a rizs, ekkor a legmagasabbra veszem a lángot, gyorsan pirítom kicsit, utána felöntöm a borral. Miután elpárolgott az alkohol, el lehet kezdeni merőkanalanként hozzáadni az alaplevet. Folyamatos kavargatás mellett készre főzöm (kóstolással döntöm el), egy perccel a vége előtt beledobom a spenótot és megvárom, amíg összeesik. Miután lehúztam a tűzről, mehet bele a gorgonzola, a parmezán és a vaj. Hirtelen sült sós, borsos gombával és friss parmezánnal tálalom.