Moha és Sáfrány

A nagy év végi rohanásban és ünnepi előkészületekben általában kevés ideje van főzni az embernek, ilyenkor a legjobb barát egy ilyen recept, mivel 15 perc alatt kész van.
Egy római tésztaételről van szó, ami csodálatos példája az olasz konyha letisztultságának, mivel gyakorlatilag csak tészta, sajt, bors és vaj szerepel a hozzávalók listáján, a neve is árulkodó: sajt és bors. Eredetileg a parmezán helyett cacio de roma sajt van benne, ám ez nehezen beszerezhető itthon, ezért helyettesítettem.
Szerintem tökéletes választás, ha az ember egy igazán autentikus olasz tésztával szeretné elkápráztatni a vendégeit.

Hozzávalók 2 főre (ez állítólag csak az én világomban 2 fő, normális helyeken 1) :

15 dkg tészta
6 dkg reszelt parmezán (a reszelő legkisebb lyukán reszelve)
10 dkg reszelt pecorino (a reszelő legkisebb lyukán reszelve)
4 dkg vaj
egy löttyintésnyi olívaolaj
só
sok frissen őrölt feketebors

A tésztát sós vízben a csomagoláson látható időnél egy perccel kevesebb ideig főzöm, leszűröm, a főzővízből félreteszek egy keveset (1 dl-t kb.). Közben egy serpenyőben felolvasztom a vajat, sózom, borsozom, ráöntöm a vizet, a tésztát, az olajat, a sajtot és egy perc alatt összefőzöm. Reszelt sajttal és sok frissen őrölt borssal tálalom.

Ez egy nagyon gyors és egyszerű tészta, azért kapott mégis helyet itt, mert nem akartam, hogy olyan sorsa jusson, mint sok más csodás étel, amit egyszer megcsináltam, és szép lassan a feledés homályába merült, ez igenis megérdemli, hogy gyakran kerüljön az asztalra. Tökéletes választás hétköznap vacsorára vagy ebédre, de azt is el tudom képzelni, hogy van olyan vendégség, ahol szívesen tálalnám tésztafogásként.

Hozzávalók 3 főre:

egy közepes méretű padlizsán kb. 5x5x5 mm-es kockákra vágva
2 közepes méretű paradicsom apró kockákra vágva (kb. 8x8x8 mm)
4 gerezd fokhagyma szeletekre vágva (nem préselve vagy reszelve!)
1 dl tejszín
3-4 dkg vaj
olíva olaj
só
frissen őrölt bors
sok-sok friss bazsalikom (2-3 marék)
fejenként 5-6 dkg spagetti
parmezánforgács a tetejére

Először fölteszem a tészta vizét, sózom, majd ha felforrt, majdnem készre főzöm a tésztát (a majdnem amiatt van, mert a szószban fejezem be a főzést).
Ezalatt olívaolajon magas lángon megpirítom a padlizsánt, amit meg is sózok (akkor jó, ha már szép színt kapott), majd mérsékelem a lángot és mellédobom a paradicsomot és a fokhagymát, jöhet még egy kevés só rá, illetve sok frissen őrölt bors; hagyom megfonnyadni a zöldségeket (nem kell teljesen szétfőzni őket), majd rádobom a vajat és a tejszínt, és 3-4 perc alatt összefőzöm őket. Ha kész, összeforgatom a tésztával és egy kevés főzővízzel, rátépkedem a bazsalikomot, és 2 perc alatt készre főzöm. Egy löttyintésni olívaolajjal és parmezánforgáccsal megszórva tálalom.

Ez a kenyér az Olaszország északi részén található Emilia Romagna tartományból származik. Nagyon egyszerű megcsinálni és rengeteg módon lehet variálni a belevalókat, a képen zöldfűszeres sajtkrémmel van töltve, de ezen kívül készült grillezett zöldséges és paradicsomszószos, mozzarellás, rukkolás is.
Gyakran készül nálam, mivel többféleképpen is elő lehet készíteni, a hűtőben nagyon sokáig eláll a tészta, de a lepényeket is meg lehet sütni egy fél nappal korábban (ekkor zacskóba kell tenni, ha kihült, így puha marad), és a töltléket is legyárthatja még a vacsora előtt az ember.
Méretet annak függvényében érdemes választani, hogy hány félét kínál az ember, a fotóalanyok viszonylag kisebbek ( kb. 20 cm az átmérőjük), mivel 3 fajta töltelékkel került az asztalra, és így mindenki meg tudta kóstolni az összeset. Ideális hétköznapi vacsora vagy bulikaja.

Hozzávalók:

-a piadinához:
fél kg finomliszt
15 dkg vaj
fél tk. sütőpor
1,5 tk. só
1,5-2 dl víz (ez a liszttől függ)

-a zöldfűszeres sajtkrémhez:
2 csokor friss petrezselyem
1 nagy gerezd fokhagyma préselve
frissen őrölt színes bors
10 dkg krémsajt (Philadelphia jellegű)
egy kevés snidling (opcionális)

piadinánként 1 db. koktélparadicsom
piadinánként 1 marék rukkola
piadinánként 4 dkg mozzarella
egy kevés bazsalikom (opcionális)

A lisztet elkeverem a sóval és a sütőporral, belemorzsolom a vajat, majd annyi vízzel, amennyit fölvesz tésztává gyúrom, ha ez kész, folpackba csomagolom, hűtőbe teszem és legalább fél órát pihentetem. Gombócokat gyúrok belőle (a méretük attól függ, hogy mekkora lepényeket szeretnék adni), kinyújtom kb. 2 mm vastagra, majd közepes lángon száraz teflonserpenyőben mind a két oldalát megsütöm (ha később akarom tálalni, az egyik felét kicsit nyersebben hagyom, mivel ekkor már megtöltve még egyszer átmelegítem a serpenyőben).
A krémsajt hozzávalóit botmixerrel összedolgozom, majd megkenem vele a piadinákat, szórok rájuk rukkolát, tépkedek rá mozzarellát, belekarikázom a paradicsomot és félbehajtva kínálom.

Ez a fogás is gyakori vendég nálunk, amióta egy vegetáriánus olasz szakácskönyvben találkoztam az alaprecepttel, mivel kb. 10 perc a ráfordított munkaidő, nagyon laktató, és tökéletes vacsora, de másnap is nagyon finom szendvicsben, én a legjobban sajtkrémmel megkent ropogós pitába töltve szeretem római salátával és paradicsommal kiegészítve. A quichehez hasonlóan ezt is számtalan féle képpen lehet variálni, akármit beledobálhat az ember.
A pinikre zöldspárgásat szerettem volna vinni, de sajnos ahol vásároltunk, sehol nem találtunk, így esett a választás a cukkinikre.

Hozzávalók:

5 tojás
1 dl tejszín
5 dkg ementáli 5 mm-es kockákra vágva
3-4 dkg gorgonzola apró darabokra tépkedve
2-3 dkg frissen reszelt parmezán
1 zöld cukkini 1 cm-es kockákra vágva
1 sárga cukkini 1 cm-es kockákra vágva
1 nagy fej vöröshagyma nagyobb kockákra vágva
olíva olaj
só frissen őrölt bors

A cukkiniket sózom, borsozom és a hagyma társaságában olíva olajon megpirítom. Ezalatt egy jénaiban a tojásokat összekeverem a tejszínnel, az ementálival, a gorgonzolával, sózom, borsozom, majd egyenletesen elosztom a masszában a megpuhult zöldségeket. A parmezánt a tetejére szórom és 200 fokos sütőben készre sütöm.

Ez az első étel, amit megcsináltam Giorgio Locatelli Made in Italy című könyvéből, amit nem mellékesen alapműnek tartok, rengeteg fantasztikus recept van benne, és nem túl drágán hozzá is lehet jutni.
Az eredeti verzió fontina sajttal készült, nekem azonban sokkal szimpatikusabb volt a szarvasgombás pecorino, ezzel akár ünnepi előétel is lehet ez a fogás.
A mangoldot a szombatonként megrendezésre kerülő biopiacon szereztem be, ahova hatalmas reményekkel indultam el, rengeteg lelkes őstermelőre számítottam, akik kísérleteznek és szeretnek minden egyes zöldséget, amit megtermesztettek. Hát nem ezt kaptam, méregdrága fonnyadt áruval van tele, és kuriózumoknak nyomát sem leltem, a más piacokon megszokott termékek fele sem volt kirakva. Ehelyett ajánlom a szintén szombaton, a Komjádi előtt lévő MDF piacot, ahol a város legfinomabb zöldségeit lehet megvenni igazi őstermelőktől, és kérésre csinálnak érdekeseket is az embernek (bár erről majd csak később).
Na de szomorkodás helyett íme a recept:

Hozzávalók:

8-10 levél "vastag törzsű" mangold
5-7 dkg szarvasgombás pecorino (természetesen lehet mással is, de ezzel nagyon finom volt)
1 marék liszt
2 tojás
2 marék prézli
2-3 dkg frissen reszelt parmezán (a reszelő legkissebb lyukán)
növényi olaj a bő olajban való sütéshez (napraforgó pl.)
olíva olaj
1-2 dkg vaj
1 gerezd fokhagyma préselve
só
frissen őrölt bors

A mangoldról levágom a vastag, húsos törzsét és 3-5 perc alatt sós vízben előfőzöm. A leveleket kicsit összeaprítom és olíva olajon a fokhagymával együtt puhára párolom, majd a végén sózom, borsozom és rádobom a vajat.
Ezalatt a mangold szárakat megtöltöm a sajtszeletekkel (kb. 3-4 mm vastagra vágom), és a szokásos módon panírozom (először liszt, majd tojás, a végén pedig a parmezánnal kever prézli (az összeset sózom is), aztán bő olajban aranybarnára sütöm őket. A végén parmezánforgáccsal megszórva tálalom.

Moha és Sáfrány a héten Milánóban járt drága Zsófi barátnőjénél, ahol fontos küldetésnek tartotta, hogy minél többet egyen éttermekben. Szerencsére sikerült rengeteg új ötletet begyűjtenie, ami vegetáriánusként Olaszország ezen részén nem egyszerű feladat. Ezzel az étellel is úgy találkozott, hogy a nagyon cuki pincérfiú hosszú beszélgetés után azt mondta, hogy csinálnak húsmentes Carbonarát a lányoknak.
Azért örültem meg annyira neki, mert mindig is vágytam erre a tésztára, de valahogy olyan elengethetetlen hozzávalónak tűnt a hús, hogy lemondtam róla. Pedig olyan egyszerű a megoldás, így utólag nem is értem, hogy hogy nem jutott eszembe.

Hozzávalók 3-4 személyre:

spagetti (közepesen vékony)
2 cukkini 1-2 mm vastag fél karikákra vágva
1,5 -2 felvert tojás
1-2 marék frissen reszelt parmezán
0,5 dl tejszín
egy kicsi gerezd fokhagyma préselve
olíva olaj
sok-sok frissen őrölt bors
só

Mivel nagyon gyorsan kész van, először fölteszem a tésztának a vizet. Mialatt az fölforr, a cukkiniket sóval és borssal megfuttatom olíva olajon és amikor majdnem kész, hozzáadom a fokhagymát és még egy fél percig a tűzön hagyom. A tojásokat sózom, borsozom, összekeverem a tejszínnel és a parmezán felével, majd félreteszem. A tésztát kifőzöm és egy kevés főzővízzel együtt a zöldséghez adom, 1-2 percig nagy lángon együtt rotyogtatom őket , hogy a tészta fölszívja a maradék vizet. Lehúzom a tűzről és hagyom egy kicsit kihűlni, nehogy rántotta készüljön véletlenül. 2-3 perc után ráöntöm a tojásos keveréket, a maradék parmezánt, borsozom, gyorsan összeforgatom és még egy kis parmezánnal megszórva azonnal tálalom.

Végre megint blogolok! Már nagyon hiányzott, ma főzés közben jöttem rá, hogy sokkal jobban, mint ahogy azt gondoltam.
Sokat tanakodtam, hogy mivel térjek vissza, aztán úgy döntöttem, hogy ezt már hónapok óta tervezem, spenótos is, nem is kell feltétlenül valami extrát csinálni, úgyhogy jöhet. Nagyon egyszerű elkészíteni, csak a gnocchikat macerás kicsit egyenként megformázni. Valahol azt olvastam, hogy ha már úgyis nekikezd az ember, célszerű többet megcsinálni és egy jó részét lefagyasztani, én is így tettem, legalább nem bolti műanyag gnocchit fog enni az öcsém esténként. Ennek megfelelően a receptben leírt hozzávalókból sok adag étel lesz, ha nem akarunk a testvérünknek kedveskedni, nyugodtan lehet harmadolni a számokat a tészta esetében.

Hozzávalók:

- a gnocchihoz:
5 db közepes méretű krumpli a héjában megfőzve, krumplinyomón áttörve (ezt addig kell megcsinálni, amíg még meleg)
45 dkg finomliszt plusz ami a formázáshoz kell (a liszt mennyisége változik a krumplitól és spenóttól függően)
30 dkg spenót (nálam csak mélyhűtött volt)
2 tojás
2-3 tk só
szerecsendió

-a szószhoz:
3 dkg vaj
olíva olaj
1 kis gerezd fokhagyma
5 dkg mascarpone
1,5 dl tejszín
3-4 dkg ementáli reszelve
2-3 dkg füstölt sajt (nálam karaván volt)
3 dkg gorgonzola
2-3 dkg friss parmezán reszelve
só
frissen őrölt bors

A gnocchi összetevőit kézzel viszonylag keményebb tésztává gyúrom, majd 1-2 cm átmérőjű kukacokat formázok belőle, amiből 1 centis darabokat csípek le, majd villával csíkokat nyomok a tetjére. Ekkor kezdem el a szószt, amihez vajon és olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, felöntöm a tejszínnel, és mehet bele a többi hozzávaló, addig főzöm, amíg a sajtok el nem olvadnak. A gnocchikat bő forró sós vízben pár perc alatt készre főzöm (ez akkor következik be, ha följönnek a víz felszínére). Ekkor átmerem őket a forró szószba, majd gyorsan a tányérba, mi pirított fenyőmaggal megszórva ettük.

Ez az étel a husi szülinapi vacsorájának középső fogásaként készült el. Amikor kérdezgettem, hogy mit kér, akkor azt mondta, hogy a két kedvencére kíváncsi, a sárgarépa krémlevesre és a spenótos, ricottás raviolira gorgonzolaszósszal. Amióta elkezdetem írni a blogot, nem főztem még kétszer ugyanazt, úgyhogy a leves kívánságnak én is nagyon örültem, mivel kicsit hiányzott már, ám a második fogást megvétóztam, mert szerettem volna neki olyasmit főzni, amit talán még nem is evett nálunk. Jelentem a döntésem helyesnek bizonyult, a fiatalemberek kivétel nélkül nagyon elégedettek voltak, és az ünnepelt is azt mondta, hogy ez ugyanolyan finom, mint amit ő kért. Egyszer talán Horvátországból hazafele jövet ettem hasonlót, amikor az öcsém legjobb barátjának az anyukája vendégül látott minket. Mondanom sem kell, rögtön beleszerettem, hiszen a benne lévő alapanyagok közül az összes a kedvencem. Éveken keresztül abban a hitben éltem, hogy én is úgy csinálom, mint ő, aztán a kisfia vacsora közben fölvilágosított, hogy anyáé egészen más. Nagyon egyszerű megcsinálni, csak a mosogatni való sok utána egy kicsit.

Hozzávalók:

-1 csomag friss lasagne tészta (sajnos leadásom volt aznap, úgyhogy napok óta nem aludtam, és nem volt erőm tésztát csinálni, ha nyugodtabb időszakot élek, ezt a receptet használtam volna) (természetesen száraz tésztával is ugyanúgy működik a dolog)

-sajtok
1,5-2 csomag mozzarella
4-5 dkg friss parmezán

-a gombához:
40 dkg csiperke gomba
1 fej vöröshagyma apróra vágva
fél gerezd fokhagyma préselve
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-a paradicsomszószhoz:
1,5-2 jó minőségű paradicsom konzerv
2-3 gerezd fokhagyma préselve
egy pár friss bazsalikom levél
4 dl víz (függ a konzervtől)
só
frissen őrölt bors
olíva olaj

-a spenóthoz:
egy csomag mélyhűtött spenót (nem a pürésített fajta)
2 gerezd fokhagyma préselve
szerecsendió
fehérbors
só
olíva olaj

-a besamelhez:
4-5 dkg vaj
3 evőkanál liszt
5-7 dl tej (annyit kell önteni rá, hogy a szokásosnál hígabb legyen a mártás)
szerecsendió
só

Olíva olajon megfuttatom a fokhagymát 1-2 bazsalikom levéllel, majd mielőtt színt kapna, ráöntöm a konzerveket és a vizet. Kb. fél óra alatt készre főzöm (a besamelhez hasonlóan ennek is hígabbnak kell lenni, mint a szokásos, mert a tészta csak a sütőben fől és sok folyadékot szív magába), a végén mehet bele a többi levél. Közben a gombát és a hagymát kevés olajon megpirítom a fűszerekkel, ez kb. negyed óra alatt készül el. A harmadik főzőlapon olíva olajon kicsit megfuttatom a fokhagymát, beleöntöm a spenótot, fűszerezem és 3 perc alatt készre párolom. Ezután nekiállok a besamelnek. A vajat megolvasztom és beleszórom a lisztet és a fűszereket, majd egy perc pirítás után elkezdem fokozatosan fölönteni a tejjel állandó kavargatás mellett, ezt egészen addig folytatom, amíg nem kapok az átlagnál sokkal hígabb mártást (valahol egy krémleves és egy normál besamel között van félúton). Ha mindezekkel megvagyok, elkezdtem egymásra pakolni a rétegeket, alulra paradicsomot rakok, fölé tésztát, rá besamelt, arra gombát, aztán elkezdem az úgy rakni a rétegeket, ahogy a végéig fogom: tészta, paradicsom, spenót, tészta, besamel, gomba, sajt (mozzarella és parmezán is), tészta, paradicsom, stb. Igyekszem úgy befejezni, hogy végére egy réteg paradicsom és rá egy réteg besamel kerüljön, megszóróm sajttal és a 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.