Moha és Sáfrány

Van pár süti, ami nálam nélkülözhetetlen a karácsonyhoz, többek között ilyen a rugelach, a spekulatius, és a vaníliás kifli.
Idén jutott először eszembe, hogy felturbózzam egy kis narancshéjjal a hagyományos tésztát és nyerő ötletnek bizonyult, határozottan meg fogom tartani ezt az újítást.
Sok helyen olvastam, hogy gondok szoktak lenni ezzel a sütivel, főleg az állagával, én ezzel a recepttel soha nem fürödtem be, fémdobozban hetekig eláll és csodálatosan omlós marad.
Érdemes 1-2 nappal karácsony előtt megcsinálni, mert jót tesz neki a pihenés.
Idén először szembejött velem a glutén és cukormentesítési probléma, a lisztet fele-fele arányban rizs és mandulalisztre cseréltem, a cukrot pedig nyírfacukorra, majd az első elbaszott tepsi után rájöttem, hogy ehhez a verzióhoz kell egy tojást ütni és még egy kis lisztet, ami felveszi a folyadékot, tehát ha valaki nem ehet mindent, akkor sem kell aggódnia, működik a süti helyettesítő anyagokkal is.

Hozzávalók:

-a kiflikhez:
20 dkg puha vaj
28 dkg liszt
4 dkg porcukor
10 dkg darált mandula (lehet más is, ha ahhoz van kedve az embernek, pl. dió vagy törökmogyoró vagy akár vegyesen)
2 narancs reszelt héja (a reszelő legkisebb lyukán reszelve) (ha ezt elhagyja az ember, a teljesen klasszikus változat lesz a végeredmény)
egy fél narancs leve
1 tk. vaníliakivonat (lehet helyette egy vaníliarúd kikapart magjait használni)
egy kis csipet só

-amiben meg kell hempergetni:
2 marék vaníliás porcukor
vagy 2 marék porcukor 2 csomag vaníliáscukorral összekeverve

A kifli hozzávalóiból homogén tésztát gyúrok, diónyi gombócokra szaggatom, majd kifliformára sodrom, kicsit elvékonyítom a szélüket és 180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral boríott tepsin készre sütöm kb. 10-15 perc alatt, de ez nagyon függ a sütőtől, úgyhogy érdemes folyamatosan leselkedni (a készre azt jelenti, hogy éppen elkezd színe lenni a csücskeinek).
Ha kicsit kihűltek, megforgatom őket egyebként a cukorban, majd mehetnek a helyükre, a sütis dobozba.

Akkor próbáltam ki ezt a receptet, mikor rájöttem, hogy én igazából nem vagyok oda a mézeskalácsért, az ízét imádom, de csak akkor, ha ropogós. Azt kell mondanom, hogy határozottan célba találtam, ez a süti a megtestesült karácsony.
Hagyományosan december 5.-én este sütik Hollandiában és Belgiumban, Franciaországban és Németországban pedig karácsonykor. Nálam ez szokott lenni az ünnepek első hírnöke, december elején készül az első adag, mivel dobozban hónapokig eláll és nem változik az állaga vagy az íze.
Tavaly még gecis, pinás faszos süti néven futott, mert akkor kaptam a sütinyomdámat és mi mást is írhatna rá egy felnőtt ember, idén azonban már jobban utána jártam a lényegnek, és megtaláltam az ehhez való célszerszámot, amivel kapcsolatban kétségbeesve ment az éjszakai levél a helyettesnek, hogy szerezzük meg, amire az volt a válasza, hogy nekem van ilyen a fiókban, a tiéd, úgyhogy innen is sok puszi érte! De ha ti nem vagytok ilyen szerencsések az anyukátokkal és már eszközt rendelni sincs idő, nem tragédia, mert bármilyen formával szaggatva csodás lesz a végeredmény.
A recept Alain Ducasse könyvéből van (ami egyébként tökéletes ajándék azoknak, akik tényleg szeretnek sütni, akárcsak az én tányérjaim :) ), de a fűszerezést a saját ízlésem szerint megváltoztattam.

Hozzávalók (ebből nálam 3 tepsi lett):

140 g puha vaj
250 g barna cukor
2 g sütőpor
250 g finomliszt
1-4 ek. víz (nagyon függ a liszttől a mennyisége, könnyen formálható, nem törő tésztát kell kapni) (nálam 3-4 ek. belement simán)
2 tk. őrölt fahéj
0,5 tk. frissen őrölt fehérbors
1,5 tk. őrölt gyömbér (por)
1 tk. őrölt szegfűszeg
1 tk. őrölt kardamom
0,5 tk. őrölt szerecsendió

A vajat elektromos habverővel habosra keverem a cukorral (én ekkor adtam hozzá a fűszereket és sütőport is), majd a liszttel és vízzel homogén tésztát gyúrok belőle. Egy órára a hűtőbe teszem pihenni, aztán alaposan lisztezett deszkán kb. 2-3 mm-esre nyújtom és tetszőleges formára szaggatom, majd 180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsin készre sütöm (ez 15-20 percet vesz igénybe, de sütő függő, úgyhogy érdemes folyamatosan figyelni és a képen látott színt várni). Melegen még puha, tehát érdemes megvárni, amíg kihűl és csak utána leszedni a tepsiről.