Moha és Sáfrány

Ez a süti tulajdonképpen egy csokis kalács, ami elképesztően mutatós a formázási módja miatt, de azért ízben és állagban is kicsit több a puritánabb unokatestvéreinél.
Egy Kelet-európai eredetű étel, ami aztán izraeliként lett világhírű. Számtalan fajta töltelékkel készül (diós-mazsolás-fahéjas, mákos, almás, igazából bármi, amihez kedvet kap az ember), de a csokis verziók a legnépszerűbbek.
Az én receptem 3 helyről lett összegyúrva, Ottolenghi Jerusalem című könyvébőla töltelék, Uri Scheft Breaking BREADS könyvéből a tészta és az én fejemből a változtatások.
Azt hiszem, hogy talán ez az édesség készül nálunk a leggyakrabban, mert az első alkalom óta folyamatos a figyelmeztetés, hogy rég volt már (általában 2 hete), amit nem bánok, mert elképesztően finom és tök egyszerű megcsinálni, mégis olyannak néz ki, mintha egy cukrászmester lenne az ember.

Hozzávalók 2 kalácshoz:

-a tésztához:
500 g liszt
1 csomag (7 g) instant élesztő
80 g olvasztott vaj
120 g tej
75 g kristálycukor
2 egész tojás
1 bio narancs lereszelt héja
1 bio citrom lereszelt héja
1 tk. vaníliakivonat
fél tk. só

-a töltelékhez:
200 g 70%-os csoki (ebből 100 g lehet narancsos :) )
2 ek. narancslekvár (nálam Giuseppe féle csodálatos vérnarancs)
12 dkg vaj
5 dkg porcukor (kipróbáltam kristállyal is, és azzal is nagyon jó volt)
3 dkg kakaó
10 dkg durvára darált dió
1 tk. kardamom
egy csipet só

-a sziruphoz (amiről én először azt gondoltam, hogy egy hülyeség, és jól ki is hagytam és bár finom volt úgy is, azért ezzel együtt sokkal finomabb):
100 g víz
100 g kristálycukor
1 tk. vaníliakivonat
1 tk. Cointreau

A tészta hozzávalóit dagasztógéppel homogén tésztává dagasztom, majd lefedve hagyom duplájára kelni kb. 1 óra alatt szobahőmérsékleten (lehet úgy is időzíteni, hogy 12 órával korábban csinálja meg a tésztát az ember és akkor a hűtőben kell keleszteni). Közben a tölteléket is megcsinálom, vízgőz fölött megolvasztom a csokit, vajat és narancslekvárt, összekeverem a cukorral, kakaóval, dióval és hagyom kicsit kihülni (de fontos, hogy kenhető maradjon). Két egyforma részre vágom az újra összegyúrt tésztát, téglalap alakúra nyújtom őket (kb. 30x40 cm-esre), megkenem a töltelék felével, föltekerem és hosszában félbevágom, majd a vágási felülettel fölfele 3-4-szer körbetekerem a feleket, megismétlen a másik felével, sütőpapírral bélelt őzgerinc formába teszem, duplájára kelesztem, és készre sütöm 180 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt mindkét kalácsot.
Miközben sül, a szirup hozzávalóit nagy lángon összeforralom (szerintem nem baj, ha az alkohol elpárolog) és hagyom kihűlni. Majd amikor kivettem a sütit a sütőből (fontos, hogy még meleg legyen), rálocsolom a szirupot és hagyom, hogy beszívja (ez azt jelenti, hogy érdemes megvárni, amíg teljesen hideg lesz és csak akkor kiszedni a formából, addigra tuti megivott mindent).

Ha nagyon meleg van, az embernek általában nincs kedve órákat a tűzhely mellett állni, de azért néha szeretne enni, ha lehet, akkor valami könnyűt. Ez a kaja pont ilyen; azzal együtt, hogy fölforr a víz, kb. 10 perc alatt van kész és csodálatosan finom.
Egyébként egy eléggé népszerű ételről van szó, az instán éppen, mikor ezt írom, 163001 avocadotoast hashtaggel ellátott kép van ebben a pillanatban. És bár hiába semmiség, az éttermi tapasztalataim alapján eléggé el lehet baszni. Ha ilyen történik velem, hogy valamit rendelek, amire nagyon vágyom és aztán csalódom, akkor általában dühösen megcsinálom magamnak, így volt ezzel is, és hát annyira menő lett, hogy muszáj volt fölraknom ide is.
Igazából bármi mehet rá, amit az ember talál a hűtőben, saláta, bacon, lazac, kaviár, rákocskák, grillezett gomba, spárga vagy sajt, én most ennyi cuccot találtam az IGENtől elgyötört konyhámban, de így is tökéletes volt, szerintem egyétek meg.

Hozzávalók 1 főre (ha az egy fő annyit tud enni, mint én, akkor kettőre):

-az avokádókrémhez:
egy megtermett avokádó fele (mehet egy kicsit több is) (lehetőleg haas, ez az a fekete héjú fajta, sok közértben van már és azon kívül, hogy ez nem barnul meg, szerintem ez a legfinomabb is)
egy fél lime leve
1 kis gerezd fokhagyma préselve
pár ág friss koriander apróra vágva
só
frissen őrölt feketebors

-az összeállításhoz
2 szelet pirítós (ha lehet teljes kiőrlésű vagy rozs kenyér, nem csak azért mert úgy egészségesebb, hanem ehhez jobban is passzol)
a maradék avokádó vékony csíkokra vágva
2 buggyantott tojás
maldon só
pár parmezánforgács
pár levél koriander
pár levél zsázsa

Vizet forralok a tojásnak, ami vagy így készül, vagy láttam egy szuper módszert, amivel szintén biztos, hogy sikerül, amit most jól el is mesélek. Amikor már felforrt a víz (csak gyöngyözve, nálam 6/9), 10 másodpercre beledobom az alaposan megmosott tojást, majd belelógatok egy merőkanalat (a legjobb a baba) és egyszerűen abba ütöm bele a tojást, amit 3 perc alatt készre főzök. Mindkét módszerrel viszlát széteső és ecetízű jószágok.
Mindeközben minden mást meg lehet csinálni, összekeverem a krém hozzávalóit (az avokádót kettévágom, a magját kiszedem, egy kanállal kikaparom a belsejét, a másik felét vékonyan bevágom és szintén a kanállal kiemelem a tálaláshoz szükséges csíkokat, amiket félrerakok), összetöröm villával, közben pedig beledolgozom a koriandert, fokhagymát, sót, borsot és a fél lime levét.
A kenyereket megpirítom, ráhalmozom a krémet, eddigre elkészülnek a tojások is, rájuk csúsztatom, maldon sóval ízesítem, mellé pakolom a csíkozott avokádót és megszórom a tetejét korianderrel, parmezánnal és zsázsával.

Amikor kislány voltam, a szülinapi tortám is spenótos és gombás volt. Azóta már szeretem az édességet, de ha létezik, inkább a sós verziót választom (pl. túrógombóc), és nincs ez másképp a gofrival sem.
Ez a recept is nagyon jó barátom, mióta először csináltam, mivel pillanatok alatt kész van és nagyon jól lehet variálni attól függően, hogy mi van éppen itthon. A tésztába kerülhet pl. spenót, zöldfűszerek, paradicsomszósz és a sajtokkal is lehet variálni. A tetejére pedig tényleg bármit el tudok képzelni, amihez éppen kedve van az embernek, szerintem érdemes tejfölös alappal csinálni, mert jól kiegészíti a sült sajtot, és ebbe mehet bármilyen zöldfűszer, rá pedig sült zöldségek, fűszerek, sonka, kolbászchips, attól függően, hogy ki mit talál otthon.
Szerintem nagyon jó reggelire, akár vendégeknek is, de mi már ettük vacsira is, amikor nem jött senki és nem kellett valami komollyal előrukkolni.

Hozzávalók 6-8 darabhoz:

-a gofrihoz:
8 dkg puha vaj (fontos, hogy tényleg puha legyen, ha nincs ideje az embernek, mikróban vagy sütőben 50 fokon pillanatok alatt felenged)
20 dkg finomliszt
8 dkg darált sajt (érdemes egy kicsit markánsabb ízűt használni, pl. ementálit)
2 púpos ek. tejföl
1 tojás
egy csapott tk. sütőpor
200-220 g tej (ez függ a lisztből, érdemes fokozatosan adagolni)
egy tk. só

-a tejfölhöz:
egy pohár tejföl (140 g)
egy kis csipet nagy szemű só
4-5 levél medvehagyma (amikor nincs szezon, mehet bele újhagyma vagy snidling) apróra vágva
5-6 levél friss bazsalikom apróra vágva

-a tetejére:
4 szem gomba a képen láthatóra vágva magas lángon egy kevés olívaolajon sóval és borssal megsütve
pár zöld levél apróra vágva (nálam medvehagyma, de szezonon kívül snidling, újhagyma zöldje, vagy bármi, amit kíván az ember)

A tészta hozzávalóit kézi habverővel összekeverem (egy nokedli tészta állagot kell kapni), majd gofrisütőben megsütöm.
A tejfölt összekeverem a sóval és fűszerekkel, a kisült gofrik tetejére halmozom, arra mehet a gomba, majd megszórom a zölddel.

Rengeteg fajta lecsó létezik a világon, pl. a szerb (balkáni) dzsuvecs, a francia ratatouille, az olasz peperonata, a török menemen és a közel-keleti shakshuka. Én az összeset imádom természetesen (lehet, hogy majd indítok a blogon egy lecsó sorozatot is :) ), de az egyik kedvencem ezek közül is a shakshuka.
Ahány ház, annyi szokás, rengeteg receptet olvastam el, de két egyformát nemigen lehet találni és természetesen mindenki esküszik a saját verziójára, így teszek én is, ez a kaja csodás így, csináljátok meg, mert nem egy macerás dolog és most eléggé divatos is.
Rengeteg féle képpen lehet variálni a hűtő tartalmától függően, ennél az ételnél semmi nem szentírás, én csomó zöldséggel és fűszerrel el tudom képzelni, mehet bele nyugodtan cukkini, padlizsán, gomba, spenót, szinte bármi, sőt, teljesen zöld verziót is láttam már. Tálalásnál is elengedhetjük nyogodtan a fantáziánkat, sok féle zöldfűszerrel, illetve maggal lehet úgy párosítani, hogy csodálatos legyen a végeredmény.

Hozzávalók 2 főre (egy nagyétkű ember esetén ez 1 fő):

-a shakshukához:
1 nagyon kis fej vöröshagyma vékony csíkokra vágva
egy közepes fej paradicsom meghámozva és kockákra vágva
1,5 dl paradicsom passata
1 nagy gerezd fokhagyma préselve
1 nagy piros húsú paprika csíkokra vágva (nálam most kápia)
2 tojás (lehetőleg bio)
1 tk. római kömény
só
olívaolaj

-a tálaláshoz:
egy fél marék friss koriander közepesre vágva (tépkedve) (egyeseknél petrezselyem)
2-3 tk. tahini
nigella (nálam)
lepénykenyér (majd egyszer fölrakom annak is a receptjét :) )

A hagymát és a fokhagymát elkezdem olívaolajon párolni közepes lángon, majd 1-2 perc után (mikor a fokhagyma elkezd pirulni, de még nincs színe), mellédobom a friss paradicsomot, pár percig főzöm őket, majd felöntöm a passatával, sózom, fűszerezem (római köménnyel), belerakom a paprikát és fedő alatt viszonylag alacsony lángon készre főzöm a zöldségeket rendszeresen ránézve és megkavarva (ez kb. fél órát vesz igénybe).
Mikor minden megpuhult, beleütöm a tojásokat és fedő alatt szintén alacsony lángon megfőzöm őket (itt is érdemes kukucskálni, én úgy szeretem, ha még folyik a sárgája, de nyilván mindneki csinálja a saját ízlése szerint).
Ha elkészült, tahinit csorgatok rá, és korianderrel meg nigellával megszórva tálalom.

Ez az étel az egyik legnépszerűbb reggeli fogás Kolumbiában. Állítólag Cundinamarca megyéből származik, mely Kolumbia középső részén terül el és körülöleli Bogotát, ahol szintén gyakran esznek changuát reggelire.
Az eredeti verzióban nincs vargánya és spenót, azokat én tettem hozzá, de szerintem nem tett rosszat neki. Mivel egy nagyon egyszerű dologról van szó, bőven vannak variációs lehetőségek. A hagyományos változat vízzel készül, de ha arra adná az ember a fejét, hogy ne reggeliként, hanem levesként egye, mehet bele alaplé is nyugodtan.
Elképesztően egyszerű megcsinálni, csak az időzítésre kell figyelni, mivel a tojásnak 3 percre van szüksége és a pirítósnak meg a vargányának is akkorra kell elkészülnie.
Ha kipróbáljátok, tuti, hogy mostantól más is eszetekbe fog jutni az országról a kolumbiai nátha mellett!

Hozzávalók 2 főre:

-a leveshez:
3 dl tej
2 dl víz vagy alaplé (zöldség vagy csirke)
2 tojás
1 tk. só
2 marék bébispenót
2 tk. a korianderből
2 tk. az újhagymából

-a vargányához:
egy nagyobb fej vargánya vékony csíkokra vágva
olívaolaj
frissen őrölt bors
nagy szemű só

-a tálaláshoz:
6 karika baguette megpirítva (más fajta kenyér is jó)
1 nagy marék friss koriander közepesre vágva
1 szál újhagyma karikákra vágva

A tejet és a vizet felforralom a sóval, majd ha már forr, alacsonyabbra veszem a lángot és óvatosan beleütöm a tojásokat (én egy kis tálkába szoktam és abból csúsztatom bele), és hozzáadom a koriandert és az újhagymát (csak egy keveset, ami a leves hozzávalóihoz van írva).
Amint belekerültek a tojások, el kell indítani egy stoppert, ugyanis 3 perc kell nekik (nem több, nem kevesebb) és közepes lángon gyöngyözve forralom. Mikor 2 percük van hátra a tojásoknak, óvatosan beledobom a spenótot, hogy kicsit összeessen. A vargányát magas lángon sóval és borssal hirtelen megsütöm.
Tálalásnál alulra megy a leves, amit bőségesen megszórok korianderrel és újhagymával, a tetejére mehet a vargánya és óvatosan rárakom a pirított kenyeret (aki nem szereti, ha elázik, tálalhatja mellé is).

Ezt a receptet egy régi kedves iskolatársamnak küldöm sok szeretettel, akinek még tavaly ígértem meg Instagramon, hogy föl fog kerülni a blogra. Kedves Judit, remélem nektek is annyira fog ízleni, mint nekem!
Sok receptet néztem meg és azokból gyúrtam össze a sajátomat, ami határozottan jól sikerült. Mostanában ettem perecet klasszikus helyen is (állatkertben), de volt benne valami rossz minőség íz. Ebben a receptben megvan minden, amitől a perec finom és hiányzik belőle az, ami a boltiakban rossz.
Ha más formában süti az ember (egyenes kifli), akkor péksüteménynek is ideális (Horvátországban van ilyen az összes pékségben).
Szerintem tökéletes vendégváró, de akár reggeli is lehet vagy filmnézős nassolni való.

Hozzávalók 5 kisebb perechez:

-a tésztához:
25 dkg finomliszt
1 csapott tk. só
1 tk. cukor (kristály)
3,5 g szárított élesztő
1,5 ek. étolaj
16 dkg tej

-a tetejére (nem fog elfogyni az összes):
1 ek. finomliszt
0,5 ek. só
egy kevés víz (kb. 0,25 dl)

a főzéshez:
1,5 tk. szódabikarbóna (nálam 1 liter vízhez ment ennyi, ha nagyobb edényben csinálja az ember, érdemes a szódabikarbóna mennyiségét is növelni)

A tésztával kezdem, a száraz hozzávalókat egy villával összekeverem, majd beleöntöm a tejet és olajat, ekkor még mindig villával dolgozva összekeverem kicsit, majd homogén tésztává dagasztom kézzel (lehet géppel is). Letakarva hagyom duplájára kelni, ez a hőmérséklettől függ, hogy mennyi időt vesz igénybe (meleg lakásban kb. 1 óra, de lehet egy éjszaka alatt is a hűtőben).
A tésztát 5 egyenlő részre osztom (vagy amekkora pereceket szeretne az ember, nekem most ez a közepes méret volt a cél), hosszú hengereket formázok belőle (kb. 2 cm átmérővel), majd pereceket hajtogatok. Ha megvannak, vizet forralok, beleöntöm a szódabikarbónát és oldalanként 5 másodperc alatt előfőzöm a pereceket. Sütőpapírral bélelt tepsin 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm őket. Mikor elkezdenek színt kapni, akkor húzom ki őket és locsolom meg a mázzal (aminek a hozzávalóit csak össze kell keverni), majd visszatolom kb. 2-5 percre a sütőbe, hogy teljesen átsüljenek és a máz is megszilárduljon. Sokan kenik meg tojással sütés előtt, én kihagytam, mert a fejemben nem tojásos a perec, de aki fényesebben szeretni, tehet rá.

Szombaton lemezlovas voltam, ami azt jelenti, hogy vasárnap eléggé másnaposan keltem föl, amit gyorsan orvosolni kellett. Zsófinál láttam hasonló sütiket, ami elég gyorsnak tűnt, úgyhogy átszerkesztettem a saját igényeim szerint. Mivel elég jól sikerült, fölraktam róla képet az Instagramra illetve a facebookra, és azt kell, hogy mondjam, ennyien nem kértek még el receptet, azóta is folyamatosan jönnek a kommentek, levelek és hívások, hogy küldjem át, úgyhogy íme, mostantól bárki megtalálja itt. Szerintem nagyon finom reggelire, de bulira is szívesen csinálnám, vagy akár leves mellé.

Hozzávalók:

12,5 dkg finomliszt
1 tk. só
1 tk. sütőpor
8 dkg reszelt ementáli a reszelő nagy lyukán lereszelve
5 dkg füsöt sajt apró kockákra vágva (ehhez szerintem a parenyica passzol)
15 levél medvehagyma apróra vágva
1 tojás (ebből egy kicsit félre kell tenni a kenéshez)
7,5 dkg hideg vaj kockákra vágva
1 ek. tejföl

A lisztet összekeverem a sóval és sütőporral, majd elmorzsolom benne a vajat. Ezután hozzáadom a sajtokat, a medvehagymát, összekeverem őket, majd a tojással és tejföllel homogén tésztát gyúrok.
Kinyújtom kb. 1 cm vastagra (lisztezni kell közben), tetszőleges méretű háromszögekre vágom, megkenem a maradék tojással, aztán sütőpapírral bélelt tepsin 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm (függ a sütőtől, de kb. 10-15 perc alatt van kész).