Moha és Sáfrány

A mostani VKF! témáját Lila Fügének köszönhetjük, aki arra kért minket, gondoljuk át, hogy ki az, akinek a főzési szenvedélyünket köszönhetjük. Nekem nem volt nehéz dolgom, a családom anyai ágán mindenki nagyon jól főz, természetes, hogy ők határozták meg mostani hozzáállásomat az ételekhez. Az itt leírt recept sok generáción keresztül jutott el hozzám, a spenótot Mamókától, a dédnagymamámtól örököltem a nagymamámon és az anyukámon keresztül, a pofézni pedig a Sanyikán (másik dédnagymamám), a nagypapámon és az anyukámon keresztül került hozzám. Igazi generációkon átívelő étel ez és mindig eszembe jut róla az egész család és arra gondolok, hogy milyen is lehetett az, amikor ők ették ugyanezt.

Hozzávalók:

-a spenóthoz:
fél kg fagyasztott spenót vagy annak megfelelő friss fonnyasztva (fagyasztottból az iglot ajánlom)
2-3 gerezd fokhagyma préselve
2-3 evőkanál finomliszt
2 dl tej
2 egész tojás
olaj (ehhez az ételhez szerintem az étolaj passzol)
só
őrölt fehérbors

-a poféznihez:
3 szikkadt zsömle ( 3 részbe vágva)
3 dl tej
2 tojás felverve
bő olaj a sütéshez

-a pofézni tetejére:
30 dkg csiperkegomba (nem ajánlok más gombát, ehhez a viszonylag semleges ízű passzol)
1 fej vöröshagyma apróra vágva
a pofézniből maradt tojás+ 2 db
1-2 evőkanál petrezselyem (lehet szárított is)
só
frissen őrölt bors

A főzelékhez az olajon viszonylag magas hőmérsékleten megfuttatom a lisztet és a fokhagymát, majd felöntöm a hideg tejjel. Ezután mehet bele a felolvasztott spenót a só és a bors, majd közepes lángon körülbelül öt percig főzöm. Ha ezzel megvagyok, beleütöm a tojásokat, összekavarom, lehúzom a lángról, botmixerrel összeturmixolom, aztán mehet vissza a tűzre és még egyszer fölforralom.
A poféznihez a zsömlét nagyon gyorsan belemártom a tejbe, aztán szélsebesen a tojásba, utána pedig egyenként a forró bő olajba (a mi villanytűzhelyünkön a legmagasabb fokozat) dobom őket és gyorsan készre sütöm, azért fontos, hogy az olaj nagyon meleg legyen, mert máskülönben a pofézni túlságosan megszívja magát olajjal, így is szükség van arra, hogy az ember papítörőre rakja a zsömléket, mielőtt a tányérra kerülnének.
A gombát és a hagymát kevés olajon a frissen őrölt borssal és a petrezselyemmel készre sütöm, majd sózom és felöntöm a felvert tojásokkal (amiket célszerű szintén megsózni kicsit) és megvárom, amíg azok megszilárdulnak. Ha ez kész, akkor a poféznik tetejére kanalazom a gombát és igyekszem úgy a tányérra rakni, hogy ne áztassa el a spenót.


A képen a nagymamám, a nagypapám és a Helyettes szerepel.

Már csütörtökön nagyon szombat érzésem volt az ünnep miatt és ehhez az is hozzátartozik, hogy a helyettes hoz pogit a piacról, de mivel csütörtökön nincsen se szombat se piac, nem volt tökéletes egészen addig a nap, amíg ki nem vettem a sütőből a képen látható elengedhetetlen tartozékát a lustálkodós délutánoknak.

Hozzávalók:

fél kg finomliszt átszitálva
15 dkg vaj bele + 5 dkg a rétegek közé
másfél zacskó instant élesztő (a por állagú)
2 tojás + 1 a kenéshez
kb. 2 dl langyos tej (amennyit fölvesz)
5 dkg füstölt sajt bele
3 dkg ementáli sajt bele + a tetjére
só
cukor

Összekeverem a lisztet az élesztővel, a sóval és a cukorral, majd belemorzsolom a vajat és a reszelt sajtot, végül a tojással és tejjel homogén tésztává gyúrom. Ezután mehet pihenni a sütőbe 3/4-1 órára. Ha kivettem, még egyszer átgyúrom, vékonyra (kb. 8 mm) nyújtom és megkenem az egyik felét bőségesen vajjal, félbehajtom, majd ezt folytatom attól függően, hogy mennyire vagyok türelmes (érdemes 6-szor, 8-szor); pogácsaszaggatóval kikszaggatom, megkenem a tetejüket egy egész felvert tojással, megszórom sajttal és a 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.

Ezt a receptet Jamie Oliver olasz könyvében találtam és rögtön tudtam, hogy állandó fellépő lesz nálunk is. Ő más arányokkal és paradicsom salátával csinálja, én azonban több zöldségre vágyom általában és nem utolsó sorban drága takács lajosné barátnőmnek is jót tesz az ilyesfajta ebéd ha ilyen étvágytalan mostanában. Innen küldök neki kétszázmillió puszikát és köszönöm a segítséget!


Hozzávalók:

-a sült ricottához:
250 g ricotta
1 csapott evőkanál liszt
1 tojás
2 marék frissen reszelt parmezán
só
frissen őrölt bors
olíva olaj a sütéshez

-a saláta alaphoz:
5 marék vegyes salátalevél (nálam csak jégsaláta volt)
3 paradicsom kockázva
fél kígyóuborka kockákra vágva
olajbogyó
kapribogyó
1 mogyoróhagyma csíkokra vágva

-a sült krumplihoz:
5 szem krumpli a képen látható módon felszeletelve
olíva olaj
nagy szemű tengeri só

-az öntethez:
2 teáskanál mustár
1 rész citromlé (balzsamecettel is el tudom képzelni)
3 rész olíva olaj (kb. másfél dl)
só
frissen őrölt bors
friss bazsalikom apróra vágva

A krumplit alaposan összekeverem egy löttyintésnyi olíva olajjal (tényleg nagyon kevés kell), a sóval és 200 fokos sütőben ropogósra sütöm. Amíg ez készül, összedolgozom a ricottához szükséges alapanyagokat és pihentetem kicsit. Közben az olíva kivételével összekeverem az öntet hozzávalóit, majd az olajat lassan csorgatva habverővel homogén folyadékká dolgozom. Ha ezzel végeztem, a tányérra szedem a salátát, uborkát, paradicsomot és meglocsolom az öntettel (azért most, mert a többi alapanyagnak nem tesz olyan jót, ha elázik illetve a tetején szép), majd mehet rá a krumpli, a közepes lángon serpenyőben kisütött lepények, az olaj-, és kapribogyó meg a mogyoróhagyma.

Ezt a receptet az új édességes Stahl könyvben találtam. Mindenkinek nagyon ajánlom, nincs benne olyan desszert, amit ne szeretnék azonnal megcsinálni. A most kipróbált süti igazi vasárnap délutáni darab, amit a legjobb tea mellé kínálni.

Hozzávalók:

15 dkg puha vaj
4 evőkanál porcukor
1 vanília rúd kikapart magja
15 dkg liszt
1 evőkanál étkezési keményítő
3 kávéskanál őrölt fahéj

A vajat simára keverem a cukorral és a vaníliával. Ezután összekeverem az átszitált lisztet a keményítővel és a fahéjjal, majd habverővel összedolgozom a folyékony és por állagú hozzávalókat. Nyomózsákkal kb. 3 cm átmérőjű csillagokat formázok belőle a sütőpapírral bélelt tepsire. Én kemény műanyag formával próbálkoztam a zsák helyett és most lila a tenyerem és valószínűleg olyan hangokat adtam ki, mint amilyeneket szülés közben fogok; a végére föl is adtam és a maradék tésztát kézzel formáztam, tehát a zsákot ajánlom. 10-12 perc alatt megsül a 190 fokra előmelegített sütőben.

Nálunk mindig ősszel kerülnek elő a különböző töltött zöldségek, valószínűleg amiatt, mert tökéletesen megfelelnek az évszaknak, megvan bennük a nyári zöldség ételek frissessége és a téli kaják melegsége. Az eredeti verzió egy olasz tévés szakácsé, Gino D’Acampoé, és Antony Worrall Thompson Daily Cooks című műsorában láttam. Ez itt abszolút a reklám helye, érdemes nézni, mivel minden részben több szakács főz teljesen eltérő stílusban és nagyon jó ötleteket lophat onnan az ember, Magyarországon a Zone Clubon vetítik.

Hozzávalók:
2 nagyobb padlizsán hosszában félbevágva
15-20 dkg friss spenót fonnyasztva
3-4 gerezd fokhagyma préselve
egy kis csomag pirított fenyőmag
5 dkg pecorino reszelve
1 paradicsom konzerv
egy csokor friss petrezselyem
1 csomag mozzarella
olíva olaj
só
frissen őrölt bors

6-8 szelet kenyér
1 gerezd fokhagyma félbe vágva
olíva olaj
só

A padlizsánokat négyzetesen bevagdosom úgy, hogy a héjuk ne sérüljön, sózom borsozom, meglocsolom olíva olajjal és a 200 fokra előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a húsa meg nem puhul. Ezalatt van időm elkészíteni a tölteléket. Olívaolajon megfonnyasztom a fokhagymát, majd beleöntöm a paradicsom konzervet, sózom, borsozom és puhára főzöm. Ha ezzel végeztem, mehet bele a fenyőmag, a spenót, a pecorino és a petrezselyem, majd a legvégén a közben elkészült padlizsán húsa, amivel együtt még egyszer fölforralom. A kész szószt visszatöltöm a héjba és mozzarellával alaposan megpakolva mehet vissza a forró sütőbe. Mikor kezd pirulni a teteje, csíkos serpenyőben/grillen megsütöm a kenyeret, ha elkészült megkenem fokhagymával, sózom és löttyintek rá egy kis extra szűz olíva olajat.

Ez az étel a tejben(-)vajbannak köszönhetően készült el, ott volt egy poszt arról, hogy ez reménytelen kaja és én gondoltam, hogy majd jól megmutatom, hogy nemisaz. Tényleg nem, nagyon egyszerű megcsinálni és eléggé jól lehet variálni, igazi könnyű vacsi.

Hozzávalók:

fél kg túró
2 tojás
2 csapott evőkanál liszt
4 csapott evőkanál búzadara
30-35 dkg friss fonnyasztott spenót
só
szerecsendió

6-7 dkg vaj
darált napon szárított paradicsom
1 csésze zsemlemorzsa
só

tejföl

Az első bekezdésben felsorolt hozzávalókat krumplinyomóval alaposan összedolgozom és hagyom másfél órát pihenni, ez nagyon fontos, mert a búzadarának időre van szüksége, hogy megszívja magát. Mikor lassan letelik a massza összeérésére szánt idő, a vajon megpirítom a zsemlemorzsát és a paradicsomot. A gombócokat kb. tíz perc alatt készre főzöm (akkor jó, ha "ki akar ugrani a fazékból"), aztán átmerem a prézlibe és összeforgatom. Most tejföllel ettük, de el tudom képzelni sajtszósszal is.

Végre! Nagyon vártam már, hogy legyen időm főzni. Az utolsó poszt óta éjjel-nappal dolgoztam és nem nagyon volt időm semmire, de most egy fél hétvégére visszaváltoztam építészből nővé, csak vásárolgattam és a konyhában tevékenykedtem. Ahogy az a korábbi posztokból is kiderült, nagy barátja vagyok a krémleveseknek. Nagyjából minden zöldségből azt csinálok. A most közzétett változat gyakran készül nálunk, ma pedig különösen életmentő volt a nagy másnaposságra való tekintettel. Drága barátnőm a wampon nem is engedte levenni a napszemüvegemet, de amióta ettem a levesből már jobb a helyzet, bár randevúra még nem vállalkoznék. De nem csak az ilyen szörnyű napokra ajánlom, egy tartalmas vacsora első fogásának is nagyon jó.

Hozzávalók:
1 nagy fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma préselve
35 dkg csiperke gomba
25 dkg nameko tőkegomba (más is lehet, nálam most ez volt)
olíva olaj
3-4 dkg vaj
1,5 liter zöldség alaplé
1-1,5 dl tejszín

A vajon és az olajon megfuttatom a gombákat és a hagymát, amikor már összeestek, mehet bele a fokhagyma, még egy percig pirítom, majd felöntöm az alaplével. Nagy lángon fölforralom, aztán lassú tűzön kb. háromnegyed óráig főzöm. Ezután leveszem a főzőlapról és botmixerrel összeturmixolom, felöntöm a tejszínnel és még egyszer összeforralom. Én szezámmaggal szeretem.

Végre! Amióta van VKF! , mindig is szerettem volna indulni rajta. Nagyon izgatottan vártam már a témát, amit most dibbuk talált ki nekünk. Úgy gondolta, hogy ha az előző arról szólt, hogy más bőrébe kell belebújni, itt az ideje magunkba nézni kicsit, a mostani fejezet címe Belsőséges hangulatban. Nem kicsit estem kétségbe, amikor először olvastam. Aki nézegette már a receptjeimet, könnyen rájöhet, hogy a máj, szív, szalontüdő nem tartozik a kedvenceim közé. Szerencsére nyitva hagyta a kiskaput, elég, ha az étel nevében szerepel valami hasonló. Hosszú gondolkozás után leszűkült a lista három lehetőségre, az egyik opció a gyümölcsvelő volt, a másik a nyelvhal, a harmadik pedig a linguine. Azért döntöttem az utóbbi mellett, mert remekül passzol hozzá a kagyló és az áll a legközelebb a belsőséghez. Azért azt hiszem a mezőnyből én használtam ki leginkább a kibúvót, mivel még nem is magyarul szerepel az étel nevében az ominózus szerv. A linguine kicsi nyelveket jelent olaszul.

Hozzávalók:

40 dkg linguine
3/4-1 kg zöldkagyló (lehet fekete is, az a lényeg, hogy tengeri legyen)
4 gerezd fokhagyma (préselve)
2-3 dl minőségi fehérbor
1,5 csomag sáfrány (0,18 g)
1,5 dl tejszín
1 csokor friss petrezselyem
3-4 dkg vaj
olíva olaj
só
frissen őrölt bors
opcionálisan egy lime reszelt héja

Első lépésként érdemes a linguinet megfőzni (nem teljesen, mert a szószban nyeri el a végleges formáját), mivel a mártás gyorsan kész van, elég neki annyi idő, amíg a tészta eléri a megfelelő állapotot. A mártáshoz olíva olajon és vajon megfuttatom a fokhagymát, majd mehet bele a bor, a sáfrány, a kagyló, illetve a só meg a bors. A szörnyek annyi idő alatt fogyaszthatóvá válnak, míg a bor alkoholtartalma elillan. Ezután összeöntöm a tésztával és egy kis főzővízzel, és 1-2 percig együtt főzöm őket. Miután lehúztam a tűzről, hozzákeverem a petrezselymet és a lime héját.