Moha és Sáfrány

Határozottan állíthatom, hogy ez a házasság a mennyekben köttetett. A karfiolpüré egy csodás dolog, ettem már mindenfélével, de messze garnélával a legjobb, ami végre nagyon könnyen fellelhető Budapesten is a Vörös Homár nyitása óta. Korábban Budaörsre jártam ki halért, de amióta a fent említett műintézményben is minőségi áruhoz lehet jutni, már a fővárosban sincs gond a halak beszerzésével.
Ezzel a kombinációval úgy rémlik, hogy Segal Viktor jóvoltából találkoztam, de mikor kerestem, egyik könyvében sem találtam (talán az éttermében ettem?), mindegy is, az a lényeg, hogy működik.
Lehet előételként adni egy szexi vacsora alkalmával, vagy főételként akkor, ha a menü legalább 4 fogásos. Ez is Dóri diplomamenüjének része, és mivel az 5 fogásos, bőven belefért, hogy ez legyen a főétel.
Szerintem elképesztően jól és ünnepélyesen néz ki ez a tányér, én hétköznapi vacsiként nem adnám, viszont  különleges alkalomakra szuper, és mivel nagyon egyszerű megcsinálni, bárki nekiállhat és pillanatok alatt tehet az asztalra egy jól megkomponált ételt.

Hozzávalók 3 főre:

1 kis fej karfiol
olívaolaj
1 nagy fej mogyoróhagyma közepes kockákra vágva
3 dkg vaj
8 dkg mascarpone
olívaolaj
só

fejenként 6 nagy garnéla (3, ha előételről van szó)
só
frissen őrölt színes bors
egy fél citrom leve
olívaolaj

-a tetejére:
fejenként egy kis marék vegyes salátalevél (pl.: spenót, mángoldlevél, rukkola, lollo rosso, valeriána)
fejenként 6 nagy szemű kapribogyó

Sós vízben puhára főzöm a karfiolt, miközben alacsony lángon egy kevés olívaolajon puhára párolom a hagymát. Ha elkészültek, a karfiolt leszűröm, elkeverem a vajjal és mascarponével, hozzáadom a hagymát, sózom és botmixerrel pürésítem.
Eközben teflonserpenyőben a legnagyobb lángon sóval, borssal és egy kevés citromlével készre sütöm a garnélákat (ez kb. 2 percet vesz igénybe), majd jöhet a tálalás.
Ez az étel szerintem előételként és főételként is úgy mutat jól, ha hosszúkás tányéron 3 külön kis adagot adunk belőle. Tehát alulra 2-2-2 evőkanál karfiolkrém, rájuk fél-fél-fél marék saláta, majd arra a garnéla (gombóconként 1, ha előétel, 2 ha fő), végül pedig 2-2-2 nagy szemű kapribogyó.

Mint azt az előző bejegyzésben említettem, idén is lesz Gourmet fesztivál, ráadásul nem is akármilyen kiállítókkal és programokkal. Meg vagyok győződve róla, hogy akit egy kicsit is érdekel, hogy mit eszik, illetve mi történik a magyar gasztronómiában, annak ott a helye. És ebben most én is tudok segíteni, mivel nálam is lehet nyerni egy páros belépőt!

A kérdés pedig:

Mi lesz a témája az idei Segal- Bíró párbajnak? (Amit egyébként rettentő izgatottan várok)

A megfejtéseket kedden délig várom ide kommentbe, illetve a facebookra a vonatkozó bejegyzés alá, délután sorsolok! (kérlem aki ide kommentel, írjon elérhetőséget is!)

Segítségként ajánlom a hivatalos oldal áttanulmányozását.

Kedvcsinálónak pedig itt megnézhetitek az idei kiállítók listáját!

Hajrá!

EDIT:

A szavazást lezártam és a random.org segítségével megvan a nyertes, aki nem más, mint Németh Zoltán Gábor, gratulálok és remélem azokkal is találkozom majd kint, akiknek most nem kedvezett a szerencse!

Már közel egy éve tartogatom ezt a receptet, hogy megfelelő időzítéssel tudjak ajánlót írni mellé. A tavalyi Gourmet Fesztiválon találkoztam ezzel a fogással először, igaz, ott lazac helyett pisztráng volt hozzá, és szerelem volt rögtön, akárcsak maga a rendezvény. Aki nem tudná, annak elmesélem, hogy arról szól a dolog, hogy az ország legjobb helyei összegyűlnek a Millenáris parkba 3 napra és külön erre az az alkalomra kitalált fogásokat (azért néhol van átfedés az étlappal) kínálnak kis adagban, hogy mindent végig lehessen kóstolni (bár annyi kiállító van, hogy szerintem muszáj 3 napra menni).
Már az előző évi felhozatal is csodás volt, de az idei még azt is felülmúlja, teljesen tűzbejöttem, mikor olvastam a kiállítók listáját és vad telefonálgatásba kezdtem, hogy szóljak az enni szerető ismerőseimnek, hogy mindenképpen szervezzék úgy a hétvégéjüket, és ezúton szeretnék szólni azoknak, akik olvassák ezt, hogy kötelező a részvétel!
A receptről annyit, hogy a Pest-Buda standján kóstoltam és tudtam, hogy azonnal bekerül az állandó repertoárba, mert nagyon egyszerű megcsinálni, elképesztően dekoratív és nagyon jól működik egy komolyabb vacsi főételeként, úgyhogy hajrá!

Hozzávalók 2 főre:

-a főzelékhez:
1 szál újhagyma karikákra vágva
2 szem főzni való krumpli 1x1x1 cm-es kockákra vágva (meghámozva)
1 zöldalma meghámozva és 8x8x8 mm-es kockákra vágva
1 dl tejszín
75 g kecske krémsajt
3-4 ek. tej (ez függ attól, hogy ki mennyire szereti hígra a főzeléket, lehet akár több is, de el is hagyható)
olívaolaj
egy kevés vaj (1-2 dkg)
apróra vágott snidling
só

-a lazachoz:
fejenként egy szelet lazac
só (lehetőleg fleur de sel)
frissen őrölt bors
citromlé
olívaolaj

A főzelékkel kezdek, sós vízben puhára főzöm a krumplit, közben a vaj és olívaolaj keverékén alacsony lángon puhára párolom a hagymát. Ha krumpli elkészült, leszűröm, félreteszem a felét és a maradékot a hagymával, kecskesajttal, a tejszínnel és a tejjel botmixerrel pürésítem, sózom ha kell, majd visszaöntöm bele a félretett krumplikat.
Ha ezzel megvagyok, készre sütöm a lazacot, sózom, borsozom és viszonylag magas lángon megsütöm mindkét oldalát. Nagyon kell figyelni, hogy ne süljön túl, mert úgy ehetetlen lesz, akkor jó, ha még kicsit rózsaszín a közepe (ha túl nyers lenne, de a kérge már kezd jónak tűnni, alacsonyabbra kell venni a lángot alatta). Végezetül az almát elkeverem a főzelékben, rászedem a lazacot, amit meglocsolok citromlével és megszórom snidlinggel a főzelék tetejét.

És ne feledjétek, május 31.- június 2.-ig Gourmet Fesztivál a Millenáris parkban!

A héten nagy megtiszteltetés ért, én lettem a NoSalty vendégbloggere, és dim sumot csináltam. Ez az egyik kedvenc távol-keleti fogásom, először a Momotaróban találkoztam vele, majd különböző országok kínai negyedeiben.
Eredetileg egy kantoni fogásról van szó, ám ma már a világom mindenhol elterjedt és számtalan formában készítik. A tésztája is rengetegféle lehet, a vékony wontontól kezdve a kelt verzióig. A töltelékek variálásának pedig tényleg semmi nem szab határt, és szerintem talán ez a fajta étel adja a legjobb lehetőséget elkezdeni kísérletezni a fúziós fogásokkal, remekül el tudom képzelni akár magyaros dolgokkal (gombapörkölttel például) töltve és mellé pörköltszaftos tejföllel tálalva.

Ez az étel a szecsuáni konyha egyik legnépszerűbb fogása. Az eredeti verzióban van darált sertéshús is, nálam ez nyilván kimaradt, de ha tettem volna bele, rögtön az elején kellett volna lepirítani.
A legenda szerint egy idős hölgy arcát sebhelyek csúfították, aki emiatt elszigetelve élt. Egy viharos este egy gazdag üzletember toppant be hozzá, és az asszony elragadtatva attól, hogy vendége van, ezt az ételt dobta össze szerényes kamrájából. Ez annyira lenyűgözte a látogatót, hogy rengeteg további utazót küldött az asszonyhoz.
Ez a fogás is iskolapéldája annak, ha az ember egyszer beszerezte a kínai konyhához szükséges alapanyagokat, onnantól kezdve pillanatok alatt össze lehet dobni a vacsorát.
Bárkinek ajánlom ezt a fogást, nem nagy ördöngösség megcsinálni, csak ügyesen kell hozzá vásárolni, de minden különleges hozzávaló beszerezhető pl. az Ázsia Bt.-ben.


Hozzávalók 3 főre:

1 csomag tofu
1 közepes fej vöröshagyma csíkokra vágva
2 gerezd fokhagyma karikákra vágva
fél zöldpaprika csíkokra vágva
friss chili opcionálisan (óvatosan kell bánni vele a chiliolaj és bab miatt)
3 tk. fermenált bab paszta (ázsia boltban kapható)
2-3 ek. chili olaj
2 ek. hoisin szósz
1,5 tk. szecsuáni bors
1 ek. light szójaszósz
mogyoróolaj
1,5 tk. cukor
0,5-1 dl víz
1 szál újhagyma átlósan apróra vágva

A hagymát, fokhagymát, tofut és bab pasztát megfuttatom az olaj és chiliolaj keverékén magas lángon. Amikor kicsit megpirultak, mellédobom a paprikát (a chilit is), megszórom szecsuáni borssal és pirítom még kicsit; felöntöm a vízzel, beleöntöm a cukrot, hoisin szószt, szójaszószt, majd 5 perc alatt összefőzöm őket.
Ha kész, megszórom újhagymával és rizzsel tálalom.

Ez a fogás ugyanúgy, mint az előző, Tomcsányi Dóri diplomamenüjének egyik fogása. Kérés volt, hogy legyen mindenképpen leves, és ha lehet, akkor színes, szép alapanyagokból, hát ezt álmodtam meg rá.
Először a Bors GasztroBárban találkoztam ezzel a kombinációval és szerelem volt első látásra, akárcsak maga a hely. És itt egy kis reklám, a környéken messze itt lehet ár-érték arányban a legjobbat enni, és nagyon cukik a fiúk, menjetek oda sokat!
Na de vissza a levesre, nagyon könnyű megcsinálni és télen szinte minden menübe nagyon jól beilleszthető (azért ha lilakrumpli pürét csinálok, inkább választanék elé zöld vagy narancssárga levest), és feltétként is sok minden passzol hozzá, a teljesség igénye nélkül: pirított mandulaforgács, tökmag, szezámmag, kruton, sonka chips, stb., tehát bátran ajánlom annak is, aki általában nem a konyhában szereti tölteni a szabad perceit, de akitől jó kajára számítanak, az sem fog beégni vele.


Hozzávalók 3 főre:

-a leveshez:
egy kis fej vöröskáposzta fele csíkokra vágva (ha a sűrűbb leveseket kedveli az ember, mehet bele még egy kevés)
1 nagy fej vöröshagyma durva kockákra vágva
0,8 liter zöldség alaplé
4 dkg vaj
2 dl tejszín
olívaolaj

-a pestos krémsajthoz:
2 ek. pesto (recept hamarosan, de könnyű találni egyet a világinterneten)
2 ek. krémsajt (Philadelphia pl.)

-a sajtchipshez:
fejenként 1 marék reszelt parmezán (vagy valamilyen jól süthető sajt, ementáli pl.)

A leveshez az olajon félig üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a káposztát is, és addig párolom őket, míg a káposzta össze nem esik. Ekkora hozzáadom az alaplét, magas lángon felforralom, alacsonyabbra veszem a lángot (4/9) és gyöngyözve forralva puhára főzöm a zöldségeket.
Ha ez kész, hozzáadom a vajat, hagyom elolvadni, felöntöm a tejszínnel és botmixerrel pépesítem.
A krémsajt hozzávalóit villával összekeverem, majd tálalásig félrerakom.
A chipshez 220 fokra előmelegítem a sütőt, sütőpapírom tetszőleges formára (érdemes hosszúkásra, mert akkor a tányér szélére lehet rakni) rendezem a sajtot, majd megsütöm (vigyázni kell, hogy ne kapjon színt, mert akkor már keserű lesz), a sütőből kivéve kell neki 1-2 perc, hogy megszilárduljon.
A levest fejenként 1 evőkanál krémsajttal és sajtchipsszel tálalom.

Egy nagyon megtisztelő feladat ért, Tomcsányi Dóri barátnőm diploma témaként a modern gasztronómiát választotta, és engem kért föl gasztronómiai segítőnek, ami azt jelenti, hogy általam főzött fogások fogják őt inspirálni a kollekció tervezése során. Volt olyan szerencsénk, hogy eltölthettünk közel egy hetet Párizsban, ahol én nyilván a kóstolást tartottam legfontosabb küldetésemnek, így volt alkalmunk gondolkozni az ételeken is. A latkeszbe akkor futottunk bele, mikor a Le Marais negyedben (Párizs zsidónegyede) kószáltunk nagyon éhesen éttermet keresve, és én természetesen nem bírtam ki, muszáj volt valamit gyorsan enni még a vacsi előtt, így került képbe ez az étel.
Ez a fogás gyakorlatilag megegyezik a tócsnival, és leggyakrabban chanukkakor kerül az asztalokra. Nálam is nagyon hasonló a recept, de valami miatt mégis kicsit máshogy csinálom, ennek a tésztájából nálam kimarad a tejföl, a petrezselyem, kisebbre reszelem a krumplit, és mást rakok a tetejére.

A végére egy csodás hír, végre elszántam magam, és megcsináltam a Moha és Sáfrány facebook oldalt,
itt megtaláltok:

http://www.facebook.com/mohaessafrany

Érdemes lájkolni, mert bár rendes asszony vagyok és minden nap főzök, nem gyakran tudok nappal fotózni, oda viszont merek telefonos képeket meg egyéb infókat is fölrakni, és rendelni is ér!!!

Hozzávalók (ez kb. 5 főnek elég előételként):

-a latkeszhez:
2 közepes krumpli meghámozva és lereszelve (én ennek szoktam a nagyobb lyukát használni)
1 tojás
5 dkg finomliszt (ez függ a krumplitól és a tojás méretétől)
1 tk. só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma préselve
olívaolaj a sütéshez

-a tejfölhöz:
1-1,5 dl tejföl
1 tk. dijoni mustár
1,5 tk. jó minőségű torma
1/3 tk. só

-a tetejére:
latkeszenként egy falat lazac
latkeszenként 1 tk. lazackaviár
latkeszenként egy kis marék saláta
snidling

A latkesz hozzávalóit összekeverem, hagyom fél órát pihenni, majd kevés olívaolajon teflonserpenyőben közepes lángon megsütöm őket, végül papírtörlőn leitatom.
A tormás tejföl hozzávalóit összekeverem és elkezdem az építkezést. Alulra jön a latkesz, rá egy kicsi tejföl, arra a saláta, rá egy nagyobb adag tejföl, majd a lazac, a kaviár és végül a snidling.

Bocsánat, hogy megint egy sós süti, ígérem, hamarosan lesz más is, de ez sajnos annyira finom, hogy itt a helye. Ma reggelizés közben szokásomhoz híven gasztroblogokat nézegettem és akkor akadtam rá erre a receptre, amit muszáj volt azonnal megcsinálnom. A forrás Bouillabaisse blogja, és akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy megkérjelek, írjál még sokat, szuper a blogod és hiányzik!
Az a csodás ebben a sütiben, hogy a többivel ellentétben 10 perc+ a sütés alatt kész van és egyáltalán nem macerás, bárki meg tudja csinálni, úgyhogy hajrá!

Hozzávalók:

5 dkg vaj
145 ml víz
6 dkg finomliszt
2 egész tojás
1 tk. só
6 dkg reszelt sajt (a reszelő közepes lyukán lereszelve) (Gruyère pl.)

Közepes lángon megolvasztom a vajat a vízzel, hozzáadom a sót és a lisztet, és addig kavarom, amíg össze nem áll egy gombóccá, ha ez megvan, leveszem a tűzről, egyenként elkeverem benne a tojásokat (kézi habverő ajánlott), majd belekeverem a sajtot. Sütőpapírral bélelt tepsire kiskanállal halmokat rakok (vigyázat, nagyon meg fognak nőni), majd 200 fokra előmelegített sütőben készre sütöm (ez kb. 20 percig tart, de sütő függő).