Moha és Sáfrány

Lila Füge vetette föl a kérdést, hogy mit eszik a gasztroblogger, ha igazából semmit sem eszik. Egyébként eszembe nem jutott volna posztolni a mai 20 perc (a zöldségek fölvágásával együtt) alatt elkészülő ebédemet, de úgy gondolom, hogy talán adhatok tippet azokra a napokra, amikor üres az ember hűtője és rohannia kell. Úgyis kicsit elszaporodtak mostanában a Moha és Sáfrányon a flancos, bonyolult ételek, itt az ideje valami egyszerűnek.
Gourmandula művésznő! Örülnék, ha megörökítenéd azt az ominózus salátát! ;)

Hozzávalók 3-4 személyre:

8 közepes szem újkrumpli cikkekre vágva
1 csomag zöldspárga 1-1,5 cm-es darabokra vágva
1,5 cukkini kb. 1x1x1 cm-es kockákra vágva
1,5 mogyoróhagyma csíkokra vágva
1 paradicsom meghámozva és fölkockázva
friss kakukkfű
friss rozmaring
olíva olaj
frissen őrölt bors
só
szarvasgombás pecorino forgácsok a tetejére (természetesen lehet más sajttal is)

Olíva olajon nagy lángon elkezdem sütni a krumplikat a fűszerekkel együtt, mikor látom, hogy kezd puhulni, mellé dobom a spárgát, a paradicsomot, a hagymát és a cukkinit, addig pirítom őket, amíg meg nem puhulnak a zöldségek. A végén sajtforgácsokkal tálalom.

Ez a süti Nigella két receptjének az ötvözete, ő eredetileg karácsonyra ajánlja a rózsavizes változatot, és a kicsiket pedig gyerekeknek. Én mostanában nagyon rákaptam erre az intenzív illatú csodás vízre, úgyhogy nem hagyhattam ki ebből a sütiből, és bizton állíthatom, akkor is nagyon ízlett volna, ha 1-2 évvel fiatalabb vagyok.

Hozzávalók:

4 tojásfehérje
18 dkg finom szemű kristálycukor
1 csipet só
1 tk. ecet (Nigella fehéret ajánl, nálam csak balzsam volt és nem volt gond)
1tk. vanília kivonat
2 tk. rózsavíz (nem kell spórolni vele, a sütőben kevésbé lesz intenzív az íze)
3 dl tejszín
1 csomag habfixáló
1-2 marék ribizli
1-2 marék málna
1-2 marék áfonya

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjéket a sóval félkemény habbá verem, majd evőkanalanként adagolom hozzá a cukrot, ha ez megvan, a kemény hab tetejére öntöm a vanília kivonatot, az ecetet, a rózsavizet és óvatosan összeforgatom. A sütőpapírral bélelt tepsire kicsi köröket halmozok (figyelve arra, hogy meg fognak nőni), majd lecsavarom a hőmérsékletet 150 fokra és berakom a tortákat. 30 perc sütés után kikapcsolom a sütőt és résnyire nyitom az ajtaját (én egy fakanállal szoktam kitámasztani) és hagyom ott még 30 percet hűlni. Eközben a tejszínhabot robotgéppel kicsit fölverem, majd beleöntöm a habfixálót és azzal együtt verem kemény habbá. Ha eleget hűltek a sütik, kiveszem őket, a közepüket kicsit benyomkodom (mivel ide kerül a krém), megtöltöm tejszínhabbal, a tetejüket pedig megszórom a gyümölcsökkel. Nigella porcukrot is szitál rájuk, nekünk nem hiányzott.

A mostani forduló házigazdája Beatbull,aki arra kért minket, hogy kreatív kaméleonokat készítsünk, ami annyit takar, hogy próbáljunk meg valami hagyományosat kicsit másképp. Azt hiszem nem is kell mondanom, ez a téma nagyon tetszett nekem és rengeteg ötletem volt, de sajnos rajzolni valóból egy kicsit több, úgyhogy csak erre az előételre futotta most az energiámból.
Azért neveztem el kifordított ráknak, mert általában az szokott lenni a főszereplő, a lényeg, ami középen van. Nálam viszont rákba van panírozva a cukkini, és nagyon lehet érezni rajta ezt a kifordítottságot, teljesen más fényben tündököl a garnéla, mint ahogy általában találkozik vele az ember.
Eredetileg medvehagymás mártogatót szerettem volna mellé adni (hiszen én sem maradhatok ki a sorból, ha már nálunk is ilyen népszerű volt idén), de csalódottan kellett megállapítanom, hogy mára sajnos megromlott, így került képbe a menta, ami megjegyzem, így megkóstolva talán jobb is, és természetesen az elmaradhatatlan édes chili szósz.
Ideális előételnek, de én leginkább bulira tudom elképzelni egy finomságoktól roskadozó asztal közepén.

Hozzávalók:

-a kifordított rákhoz:
1 cukkini 1x1x6 cm-es hasábokra vágva
liszt
15 dkg megpucolt garnéla késsel egészen apróra vágva
1 db tojásfehérje
2 ek. keményítő
7 dkg liszt
egy kis bögre jéghideg víz (annyi kell, hogy közepes sűrűségű tempuratésztát kapjunk)
cayenne bors
só
panko
növényi olaj a bő olajban való sütéshez (pl. napraforgó vagy mogyoró)

-a mártogatóshoz:
1-2 marék friss menta
1 doboz joghurt
0,5 dl olíva olaj
só
cayene bors

édes chiliszósz (bár akkor sem történik tragédia, ha boltit használ az ember)

Előkészítem a négy fázist: a lisztet összekeverem egy kis sóval és már kész is van, a rákhúsra ráöntöm a tojásfehérjét, a keményítőt, sózom és összekeverem, a tempurához a liszet sózom, borsozom és a vízzel elkeverem úgy, hogy még egy kicsit csomós maradjon, utolsó lépésként egy tálba öntöm a pankot és kezdődhet a panírozás. A cukkíniket először liszteben, aztán a rákos keverékben, majd a tempurában, majd végül a pankoban forgatom meg, ezután 1-2 perc alatt közepes lángon bő olajban ropogósra sütöm, majd konyhai papírtörlőre szedem.
A mártogatós hozzávalóit csak egyszerűen összeturmixolom és már lehet is a tálkába önteni.

Beatbull, köszönjük a fordulót, nagyon izgalmas téma volt!

Ezzel az étellel a sokak által méltatott Két Szerecsenben találkoztam először, és mint sokszor, itt is azt éreztem, hogy ezt muszáj nekem is. Rengeteg receptet elolvastam, és sokat is próbálkoztam, miután rájöttem, hogy ezekkel az arányokkal lesz tökéletes a végeredmény, köszi Chili&Vanilia!
A katalán krém lényegében megegyezik a crème brûléevel, annak fahéjjal esetleg valamilyen formában naranccsal készült változata.
Szerintem tökéletes lezárása egy komoly, sok fogásos vacsorának, és nem is olyan macerás megcsinálni, de csak akkor érdemes nekiállni, ha jó az ember sütője (én egyszer pórul jártam egy nem jól záródó példánnyal, illetve van az ember keze-ügyében karamellizáló pisztoly, mivel csak ezzel érhető el, hogy a forró karamell réteg alatt hideg maradjon a lágy krém.

Hozzávalók:

4 tojássárgája
6 dkg finom szemű kristálycukor
2,5 dl tejszín
1 rúd vanília
1 tk. őrölt fahéj (próbáltam egész rúddal is, de nem lett elég átható az íze)
kb. 4 evőkanál barnacukor a tetejére

A tojássárgáját a cukorral, a fahéjjal és a vaníliarúd kikapart belsejével fehéredésig keverem habverővel (én kézivel szoktam, mert én is meg a Maca is utáljuk a hangos gépeket, de sokkal gyorsabban megvan azzal és nem lesz izomláza az embernek, úgyhogy ajánlom a gépek bevetését).
Eközben a tejszínt a megmaradt vanília rúddal fölmelegítem, vigyázva arra, hogy ne forrjon fel, majd fokozatosan, állandó kevergetés mellett a tojásos alaphoz adom, aztán visszaöntöm az edénybe és alacsony lángon 1-2 perc alatt állandó keverés mellett besűrítem.
Ha kész a krém, soufflé formákba öntöm, magas falú tepsibe állítom a tálakat, majd felöntöm annyi forró vízzel a tepsit, hogy félig ellepje a formákat, aztán 150 fokos sütőben fél órán keresztül sütöm. Egy éjszakán keresztül hűtőben pihentetem, majd másnap megszórom barna cukorral a tetejét és karamellizáló pisztollyal összefüggő kemény réteget "égetek" a tetejére.

Már régóta vágytam lasagnére és azon morfondíroztam, hogy hogyan is lehetne valahogy máshogy megközelíteni a kérdést, mint általában szoktam. Aztán beugrott a halas VKF!-re készített padlizsántorony, amiből akkor megmaradt egy kis paprikakrém, amit másnap spagettivel ettem és nagyon finom volt. Ehhez automatikusan társult a cukkini is, így született meg a vacsora gondolata.
Be kell, hogy valljam, egy kicsit gonosz is voltam, mert tudtam, hogy az öcsém nem tud ellenállni egy sütőből kivett nagy tál gőzölgő tésztának, de utálja a zöldségeket, különösen a paprikát, de úgy éreztem, hogy ebben a formában talán értékelni fogja és igazam is lett, meg tudta enni, sőt az én drága Orsi barátnőm is többször vett belőle, pedig ő is hasonló véleménnyel van erről zöldségről, mint a Gábojka. Úgyhogy ajánlom ezt azoknak, akik késztetést éreznek, hogy valakivel addig általuk nem kedvelt ízeket szerettessenek meg.

Hozzávalók:

35 dkg lasagne tészta (én most szárazat használtam, lehet frisset is vagy házit attól függően, hogy mennyi időnk van vagy mit találunk a boltban)
5 dkg reszelt karaván
5 dkg reszelt ementáli
2 csomag mozzarella

a paprikakrémhez:
6 megtermett pritamin paprika
4 gerezd fokhagyma préselve
1 kis doboz mascarpone
1 dl tejszín
friss bazsalikom
olíva olaj
só
frissen őrölt bors

a cukkinihez:
3 közepes méretű cukkini ellipszis alakúra vágva (kb. 3 mm vastag)
olíva olaj
só
frissen őrölt bors

a besamellhez:
4-5 dkg vaj
3 evőkanál liszt
5-7 dl tej (annyit kell önteni rá, hogy a szokásosnál hígabb legyen a mártás)
szerecsendió
só

A paprikákat 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg kicsit meg nem feketedik a héjuk, majd egy uzsonnás zacskóba rakom őket, és hagyom kihűlni (erre azért van szükség, mert így könnyen le lehet húzni a héjukat).
Ha ezzel kész vagyok, olíva olajon megfuttatom a fokhagymát, rádobom a mostanra már pucér paprikákat, sózom, borsozom és hagyom 1-2 percet főni, majd botmixerrel pürésítem, aztán hozzáadom a mascarponét és a tejszínt, hagyom még egy kicsit a tűzön, és a végén beletépkedem a bazsalikom leveleket.
A besamellhez a vajon megfuttatom a lisztet, fűszerezem és fokozatosan öntöm rá a tejet, miközben közepes lángon főzöm és kézi habverővel keverem addig, amíg el nem fogy az összes hozzávaló.
A cukkiniket nagy lángon mindkét oldalukat sózva, borsozva hirtelen átsütöm. Ekkor kezdődhet az összeállítás. Alulra egy réteg paprikakrém kerül, rá egy réteg tészta (maradhat köztük egy kis hely), erre egy réteg besamell, aminek egy kevés sajtot halmozok a tetejére (a mozzarellát nem, mert az a tetejére megy), utána megint tészta következik paprikakrémmel betakarva, rá cukkinik, majd megint tészta, besamell és sajt, amíg el nem fogynak az alapanyagok. Én besamellel szoktam befejezni, aminek a tetejére már csak a mozzarella kerül. 190 fokos sütőben addig sütöm, amíg meg nem pirul a teteje.

Egész télen foglalkoztatott a cékla krémleves gondolata, ám időhiány miatt soha nem jutottam el a megvalósításig. Most azonban megünnepelve a sok leadást, korán keltem föl és ellátogattam a piacra, ahol rám mosolyogtak ezek a zöldségek és rögtön megszületett az ötlet, hogy milyen formában is kéne nekiállni ennek a levesnek, és az sem volt mindegy, hogy lassan a cékla szezon végére érünk, úgyhogy én most ünnepélyesen ezzel az étellel búcsúzom a téltől.

Hozzávalók:

-a leveshez:
2 közepes méretű cékla meghámozva és 1x1x1 cm-es kockákra vágva
2 kicsi krumpli 1x1x1 cm-esre darabolva
1 nagy szál póréhagyma karikákra vágva
1,5 liter zöldség alaplé
1 dl tejszín
3 dkg vaj
olíva olaj

-a galuskához:

250 g ricotta
2 evőkanál liszt
1 tojás
2 marék parmezán
2 teáskanál asztali torma
só
frissen őrölt bors


Vajon és olajon közepes lángon kb. 5 percig párolom a céklát és a hagymát, majd felöntöm az alaplével. Nagy lángon fölforralom, beledobom a krumplit és hagyom gyöngyözve forrni, amíg puhára nem főnek a zöldségek.
Eközben összekeverem a galuskához a masszát és hagyom pihenni.
Ha megfelelő állagúak a zöldségek, botmixerrel turmixolom, hozzáöntöm a tejszínt és még egyet forralok rajta.
A galuskákat két evőkanál segítségével formázom és lobogó sós vízben 1-2 perc alatt készre főzöm, majd a tányérba szedett levesbe rakom.

Vegetáriánusként sokat gondolkoztam azon, hogy mivel is induljak a mostani Maci által kiírt VKF!-en. Először hagyományos magyar ételek húsmentes verziói jártak a fejemben, aztán átkalandoztam az édességek vizére,amit gyorsan el is vettem, mert rengeteg desszert fekszik talomban, és egy bátor húzással úgy döntöttem, hogy húsosat fogok főzni.
Igyekeztem olyan ételt választani, amit azért nem olyan szörnyű megcsinálni (bár bevallom, a kolbásznál kiborultam és a Helyettes segítségét kértem a fölvágáshoz), így döntöttem a családi rakottkrumpli mellett, ami nem mellékesen bárki szerint, aki kóstolta, a legfinomabb.
És mit ad isten, pont külföldi vendég volt nálunk, aki megkóstolta és örömmel jelenthetem, egy hónapja ez volt az első alkalom, hogy házi kaját láttam enni, és eléggé mosolygós lett tőle.

Hozzávalók 7-8 személyre:

1 kg héjában főtt krumpli
10 kemény tojás (így főzd meg)
16 dkg füstölt angolszalonna 1x2-3 cm-es csíkokra vágva
kolbász (egy 5 cm-es átmérőjűből én 4 cm-nyit vágtam nagyon vékony karikákra és negyedeltem) (a vegetáriánus változatból a szalonnát kihagyom, és búzakolbászt pirítok meg olajon)
3 pohár tejföl (a kicsi fajtából)
olaj (a kolbász és szalonna megsütéséhez)
5-6 dkg ementáli a reszelő nagy lyukán lereszelve
1-2 dkg vaj (a jénai kivajazásához)
zsemlemorzsa (ezzel szórom meg a jénai alját)
só

A szalonnát és a kolbászt olajon megpirítom úgy, hogy ropogós legyen, (az olajra azért van szükség, hogy a krumpli minden részét átjárja a szaft) majd félreteszem.
A kivajazott és zsemlemorzsával megszórt jénaiba először egy réteg nagyon vékony (2-3 mm) karikára vágott krumpli kerül (úgy, hogy ne lehessen átlátni rajta), amit sózok, majd egy réteg szalonna, kolbász és szaft, erre jön a vékony karikákra vágott keménytojás a krumplihoz hasonlóan, ezt is sózom, majd mehet rá egy adag tejföl, amire megint krumplit halmozok és így tovább, amíg el nem fogynak a hozzávalók (olyan 5-7 réteg készüljön), a legfelső réteg krumpli legyen egy kis szafttal meglocsolva (ilyenkor már nem rakok rá szalonnát és kolbászt), majd megszórom a reszelt sajttal és 200 fokos sütőben ropogósra sütöm. Mi céklával vagy kovászos uborkával szoktuk enni.

Gourmandula művésznőtől végre megkaptam életem első körkérdését, éljen!
Ahhoz képest, hogy először majdnem elbőgtem magam, annyira örültem, egy hónapja nem vagyok képes válaszolni rá, úgyhogy Dolce Vita tévedett, valószínűleg én leszek az utolsó.
Be kell, hogy valljam a tavasz sajnos semmi változást nem hozott a konyhámba, mivel az állásaim száma nem csökkent és az egyetemen sem látják a csicsergő madarakat, virágokat és friss zöldségeket a piacon (tejóég, a csarnok mellett dolgozom és nem láttam még idén medvehagymát!).
Talán annyival jobb a helyzet, hogy most már később lesz sötét és így talán lesz lehetőségem lefotózni, amiket főzök(már ha van erőm betenni a lábamat a konyhába).
Ám nem voltam teljesen tétlen, gondolatban sokat főztem és gyűjtögettem a recepteket, úgyhogy amint egy kicsit fölszabadulok, rengeteg új poszt lesz és kitaláltam egy kis meglepetést is, de arról majd a maga idejében.
Azt hiszem már mindenki megkapta ezt a hógolyót és válaszolt is rá, úgyhogy én már nem gurítom tovább.
Köszönöm a kérdést, nagyon meghatódtam!

ui.: a szombat délelőtti piacozás nálunk is ugyanott szokott bejátszani. :)