Moha és Sáfrány

Nagyon örültem a mostani témának, mivel 1-2 hónapja szinte csak salátán élek. Hatalmas terveim voltak, arra gondoltam, hogy majd jó háziasszonyként 3 fogásos saláta vacsorát fogok főzni, lesz előétel, főétel és desszert, ám mostanában költözött az iroda a Paulay Ede utcai Falafel közelébe, úgyhogy ott szoktam a megfelelő mennyiséget belapátolni, tehát elmaradt a menőzés, helyette ez az egyszerű, de nagyon finom saláta a pályaművem.
Először Rovinjban csináltam ilyet, és annyira beleszerettem, hogy rögtön felkerült az állandó étlapra. Ha a salátát főételként eszem, én szeretem, ha hideg és meleg is van benne, ettől lesz komplett egész a fogás, illetve fontosnak tartom, hogy megfelelő mennyiségben legyen benne minden tápanyag és ez pont ilyen, sok zöldség de a fehérje és szénhidrát sem hiányzik belőle.
Érdemes előtte levest enni, mi ezt választottuk és tökéletesnek bizonyult, bátran ajánlom valami könnyű desszerttel kiegészítve akár lányfelszedős vacsiként is.

Más saláták nálam:

Grillezett avokádós saláta padlizsánkrémmel töltött paradicsomos tortillával
Spenótos csicseriborsós sültcékla saláta
Sült ricottás saláta
Újragondolt nizzai saláta

Hozzávalók:

-a salátához:
1-2 marék vegyes saláta
1 marék rukkola
1-2 szem héjában főtt krumpli meghámozva, hasábokra vágva, sózva és kevés olíva olajon megpirítva
1 marék csiperke hajszál vékonyra vágva és olíva olajon sóval és frissen őrölt borssal hirtelen megsütve
8 szál zöldspárga 3-4 centis csíkokra vágva és olíva olajon sóval és borssal megsütve (hehe, most lebuktam, hogy milyen régen csináltam ezt, szezonon kívül én cukkinivel helyettesítem)
1 szál sárgarépa 1x1x3 centis csíkokra vágva
3 dkg füstölt lágysajt
1/4 marék kapribogyó
fél marék fekete olajbogyó
fél marék parmezánforgács
egy kevés pirított fenyőmag a tetejére

-az öntethez:
1 csapott teáskanál mustár
1 kis gerezd fokhagyma préselve
2 dl natúr joghurt (érdemes folyósat választani)
só
frissen őrölt bors

Alulra kerül a saláta, rá a rukkola, aztán jöhet a sárgarépa, majd a füstölt sajt. Ezután kell rálocsolni az öntet nagy részét, így nem áztatja el a sült zöldségeket. Erre rakom a krumplit, majd a spárgát és a tetejükre a gombát, aztán rászórom a parmezánt és egy egész kicsi öntetet, majd mehet az olaj-, és kapribogyó, a tetejére pedig a fenyőmag, és lehet is enni. Sokan úgy szeretik a salátát, ha legalább egy napos, mert szerintük akkor jó, ha összeérnek az ízek, én ezzel nem értek egyet, szerintem ez a fajta étel akkor jó, ha friss, ezt a verziót pedig a forró zöldségek miatt muszáj rögtön enni.

Ez a fogás is gyakori vendég nálunk, amióta egy vegetáriánus olasz szakácskönyvben találkoztam az alaprecepttel, mivel kb. 10 perc a ráfordított munkaidő, nagyon laktató, és tökéletes vacsora, de másnap is nagyon finom szendvicsben, én a legjobban sajtkrémmel megkent ropogós pitába töltve szeretem római salátával és paradicsommal kiegészítve. A quichehez hasonlóan ezt is számtalan féle képpen lehet variálni, akármit beledobálhat az ember.
A pinikre zöldspárgásat szerettem volna vinni, de sajnos ahol vásároltunk, sehol nem találtunk, így esett a választás a cukkinikre.

Hozzávalók:

5 tojás
1 dl tejszín
5 dkg ementáli 5 mm-es kockákra vágva
3-4 dkg gorgonzola apró darabokra tépkedve
2-3 dkg frissen reszelt parmezán
1 zöld cukkini 1 cm-es kockákra vágva
1 sárga cukkini 1 cm-es kockákra vágva
1 nagy fej vöröshagyma nagyobb kockákra vágva
olíva olaj
só frissen őrölt bors

A cukkiniket sózom, borsozom és a hagyma társaságában olíva olajon megpirítom. Ezalatt egy jénaiban a tojásokat összekeverem a tejszínnel, az ementálival, a gorgonzolával, sózom, borsozom, majd egyenletesen elosztom a masszában a megpuhult zöldségeket. A parmezánt a tetejére szórom és 200 fokos sütőben készre sütöm.

A körözött olyan étel, amivel minden magyar gyerek gyakran találkozott otthon és az iskolában is. Általában a túrós verzió a népszerű, nálunk azonban csak juhtúró van benne, így jóval töményebb, mint a menzás fajta. Nagyon finom friss kenyérre kenve sok zöldséggel, de bulik alkalmával is beválik mártogatósként. A képen egy adag pácolt feta és padlizsánkrém társaságában látható.

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró
10 dkg vaj
egy kis fej lilahagyma nagyon apróra vágva
1,5 tk. mustár
annyi pirospaprika, amitől szép színe lesz
egy csapott tk. őrölt kömény
egy tk. szardella paszta (a piknik alkalmával a vegetáriánusokra való tekintettel ez kimaradt)
só
opcionálisan kapribogyó a tetejére

A hozzávalókat villával összekeverem, majd tálalásig a hűtőbe teszem.

Ez az étel gyakran készül nálunk, mivel pofon egyszerű megcsinálni és nagyon jól lehet variálni, az alap hozzávalók (tojás, tejszín, sajt) mellett szinte bármit bele lehet dobálni. Ezzel a verzióval a Csalogány 26-ban találkoztam egy ebéd alkalmával és rögtön belekerült az állandó repertoárba az én konyhámban is. Ideális egy komolyabb menü előételeként, de mi gyakran esszük magában vacsorára, ha nem vágyunk semmi extrára.

Hozzávalók:

-a tésztához:
25 dkg finomliszt
14 dkg vaj
egy tk. só
annyi hideg víz, hogy összeálljon a tészta

-a töltelékhez:
3 tojás
1 dl tejszín
1 csokor snidling apróra vágva
3 dkg ementáli reszelve
3 dkg edami reszelve
só
frissen őrölt bors

-a karamellizált hagymához:
2 fej vöröshagyma vékony csíkokra vágva
olíva olaj
egy tk. barna cukor
só

A vajat a sós liszttel együtt összemorzsolom, hozzáadom a vizet és gyorsan homogén masszává gyúrom, majd folpackba csomagolom és beteszem pihenni a hűtőbe legalább fél órára. Eközben megcsinálom a tölteléket, a hagymát olíva olajon a sóval és cukorral nagyon lassú tűzön (3/11) 20-30 perc alatt karamellizálom (akkor jó, ha szép barna színű és puha), a többi hozzávalót pedig összekeverem.
A tésztát 4-5 mm vastagra nyújtom, tortaformába teszem, villával megszúrkálom és ráhalmozom a hagymát, majd ráöntöm a tojásos masszát és 180 fokos sütőben készre sütöm.

Amikor olvastam a kiírást, fél óráig nagyon boldog voltam, merthogy mentünk volna az építész vitorlás versenyre, ahol a részvételem feltétele egy piknik kosár lett volna, ám sajnos kiderült, hogy a fiúk kicsit elnézték az időpontot, úgyhogy legközelebb jövőre lesz lehetőségünk bizonyítani. Ekkor villant be a zseniális ötlet, hogy milyen jó lenne gasztrobloggerekkel megosztani a kosaramat (különösen a kiíróval, Gourmandulával, akit eddig nem sikerült még elcsábítani egy GBT-ra sem), úgyhogy föl is vettem az illetékesekkel a kapcsolatot és egy héttel a határidő lejárta után sikerült, Annával, Gourmandulával és a művésznő egyik barátnőjével piknikeztünk a Millenáris parkban (ami jó döntésnek bizonyult, mivel ide nem engednek be kutyákat, úgyhogy akárhova ülünk, nem kell attól félni, hogy szaros lesz a pokrócunk/ruhánk).
Anna nagyon finom bab salátát hozott, Gourmandula pedig egy hősies zöldséges muffint és ezt a zseniális sütit.
Arra gondoltam, hogy nem szeretnék komplett kaját vinni, inkább sok féle apróságot, amiből beszélgetés közben bekap 1-2 falatot az ember. Ezért esett a választásom a mártogatós cuccokra minikenyérkékkel és zöldségekkel, és a végén a multikultiság jegyében kiegészítettem a menüt egy frittataval és egy quichesel (olasz-francia), illetve az sem volt utolsó szempont, hogy a kiírásban olyan ételeket kért a művésznő, amik 4-5 órát kibírnak különleges frissen tartó eszközök nélkül, és ezek tökéletesen megfelelnek ennek a követelménynek.
Na de szószaporítás helyett itt a menü:

- karamellizált hagymás quiche
- sárga és zöld cukkinis frittata gorgonzolával
- zöldfűszeres pácolt feta
- napon szárított paradicsomos pácolt feta bazsalikommal és kakukkfűvel
- padlizsánkrém
- zöldfűszeres sajtkrém
- körözött
- hummusz
- zsömlék (indulás előtt kivéve a sütőből)
- zöldségek hasábokra vágva (kígyóuborka, sárgarépa, paprika)
- koktél paradicsom
- olajbogyó
- és desszertnek duplakrém piros gyümölcsökkel és mézzel (két féle ribizli, eper, málna, fekete szeder)

Hála a jó égnek a nagy rohanásban sikerült itthon felejtenem a fényképezőgépemet, de szerencsére nem mindenki olyan bugyuta, mint én, úgyhogy a fotókat Anna blogján lehet megnézni.
Lányok! Köszönöm, hogy eljöttetek, nagyon jól éreztem magam!

Ezt az ebédet még évekkel ezelőtt találtam ki, amikor megint találkoztam egy régi nagyon kedves barátnőmmel és meghívtam enni. Aztán kicsit elsodort egymástól minket az élet, úgyhogy talonba került a fogás, mert ez az övé és úgy éreztem, hogy nem csinálhatom meg másnak. Szerencsére kb. fél éve megint úgy alakultak a dolgok, hogy elkezdtünk sokat összejárni, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak, remélem most már örökké így fogunk maradni. Úgyhogy végre aktuális lett a meghívás. Drága Orsi! Szeretném innen is megköszönni, hogy vagy nekem!
Amióta főzök, sok féle padlizsánkrémet próbáltam ki (majonézest, natúrt, stb.), aztán a Helyettes hozott talán a piacról, talán valamelyik sajtostól egy juhtúrós verziót, és rögtön annyira belelopta magát mindenki szívébe, hogy ez lett a mi családi padlizsánunk, nagyon finom kenyérre és zöldségekhez mártogatósnak is.

Hozzávalók:

-a padlizsánkrémhez:
2 nagy padlizsán
10-15 dkg juhtúró
2 duci gerezd fokhagyma préselve
7 dkg puha vaj
1,5 evőkanál mustár
frissen őrölt bors
só nem kell hozzá, elég a juhtúró sóssága

-a tortillához:
1 csésze liszt
só
egy löttyintésnyi olíva olaj
paradicsomszósz hígra főzve (amennyit fölvesz) itt találsz hozzá receptet, ezt kell kis vízzel felönteni

-a salátához:
2 avokádó nyolcadokra vágva hosszában, sóval és frissen őrölt borssal magas lángon hirtelen megsütve
2 paradicsom 1,5x1,5x1,5 cmes kockákra vágva
15 cm kígyóuborka 1x1x1 cm-es kockákra vágva
4 marék vegyes saláta levél
3 szem retek hosszában negyedelve
1 fej mogyoróhagyma nagyon vékony csíkokra vágva
2 marék fekete olajbogyó

-az öntethez:
1 evőkanál mustár
egy lime leve
1,5 dl olíva olaj
só
frissen őrölt bors

A padlizsánokat villával megszurkálom és 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg ráncos nem lesz a héjuk és meg nem puhulnak. Ha kész, kicsit hagyom kihűlni, majd a húsát kikaparom és összekeverem a többi hozzávalóval, aztán későbbi felhasználásig hűtőbe teszem.
A tortilla tésztájához az olaj kivételével összekeverem a hozzávalókat, gyúrom egy pár percet, meglocsolom az olíva olajjal, aztán hagyom fél órát pihenni. Ha ez megvan, kb. 4 centis átmérőjű gömböket formázok belőle, és sodrófával hajszál vékonyra nyújtom, majd száraz teflonserpenyőben 8/11-es lángon készre sütöm, és amíg meg nem esszük, nejlon zacskóba rakom, hogy puha és tekerhető legyen.
A saláta hozzávalóit a képen látható módon egymásra pakolom, meglocsolom az öntettel és mehet mellé a padlizsánkrémmel alaposan megkent és föltekert tortilla.

Ez az első étel, amit megcsináltam Giorgio Locatelli Made in Italy című könyvéből, amit nem mellékesen alapműnek tartok, rengeteg fantasztikus recept van benne, és nem túl drágán hozzá is lehet jutni.
Az eredeti verzió fontina sajttal készült, nekem azonban sokkal szimpatikusabb volt a szarvasgombás pecorino, ezzel akár ünnepi előétel is lehet ez a fogás.
A mangoldot a szombatonként megrendezésre kerülő biopiacon szereztem be, ahova hatalmas reményekkel indultam el, rengeteg lelkes őstermelőre számítottam, akik kísérleteznek és szeretnek minden egyes zöldséget, amit megtermesztettek. Hát nem ezt kaptam, méregdrága fonnyadt áruval van tele, és kuriózumoknak nyomát sem leltem, a más piacokon megszokott termékek fele sem volt kirakva. Ehelyett ajánlom a szintén szombaton, a Komjádi előtt lévő MDF piacot, ahol a város legfinomabb zöldségeit lehet megvenni igazi őstermelőktől, és kérésre csinálnak érdekeseket is az embernek (bár erről majd csak később).
Na de szomorkodás helyett íme a recept:

Hozzávalók:

8-10 levél "vastag törzsű" mangold
5-7 dkg szarvasgombás pecorino (természetesen lehet mással is, de ezzel nagyon finom volt)
1 marék liszt
2 tojás
2 marék prézli
2-3 dkg frissen reszelt parmezán (a reszelő legkissebb lyukán)
növényi olaj a bő olajban való sütéshez (napraforgó pl.)
olíva olaj
1-2 dkg vaj
1 gerezd fokhagyma préselve
só
frissen őrölt bors

A mangoldról levágom a vastag, húsos törzsét és 3-5 perc alatt sós vízben előfőzöm. A leveleket kicsit összeaprítom és olíva olajon a fokhagymával együtt puhára párolom, majd a végén sózom, borsozom és rádobom a vajat.
Ezalatt a mangold szárakat megtöltöm a sajtszeletekkel (kb. 3-4 mm vastagra vágom), és a szokásos módon panírozom (először liszt, majd tojás, a végén pedig a parmezánnal kever prézli (az összeset sózom is), aztán bő olajban aranybarnára sütöm őket. A végén parmezánforgáccsal megszórva tálalom.

Természetesen én sem maradhattam ki a játékból, ami gyakorlatilag mára az összes gasztrobloggert elérte (tejóég, aki másnapos volt és későn kapott észbe, annál fog még valaki jelentkezni?), én Gourmandula művésznőnél kapcsolódtam be, tehát tőle fogok egy éven belül ajándékot kapni, na és tőlem ki szeretne? Részletek lent.

1. csatlakozhat bárki, akinek blogja van (mivel mostanra majdnem az összes gasztroblogger jelentkezett, én nem ragaszkodom hozzá, hogy főzésről írjon az illető, najó, nem is feltétlenül kell, hogy legyen blogja, de azért menőbb lenne-szerk.)

2. az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem. (nem feltétlenül gasztro ajándékról lesz szó...)

3. az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4. cserébe elő kell "fizetni", mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis ők maguk is megajándékoznak három embert.