Moha és Sáfrány

Már ezer éve felfigyeltem erre a receptre a Velveten, de egészen eddig váratott magára az elkészítés, megjegyzem nem volt bölcs dolog ilyen sokáig halogatni a dolgot, mivel kb. 5 perc munka van vele, és sokkal jobb, mint a boltban kapható társai, arról nem is beszélve, hogy nagyon vagánynak tűnik az ember, ha még az otthon lévő kekszet is ő sütötte.
Szerintem csak úgy is nagyon jó, ha van; de a legjobb alkohol mellé magában vagy valami semleges mártogatóssal (Chili&Vaniliával egyetértve én is kecskesajtot tudok mellé a leginkább elképzelni).

Hozzávalók:

10 dkg finomliszt
10 dkg puha vaj
10 dkg frissen reszelt parmezán
10 dkg vegyes mag (dió, pisztácia, mandula, fenyőmag, kesudió, ami éppen van (nem kell őket pirítani, a sütőben úgyis átsülnek))
2 tojás
1 ek. kukoricadara
só

A hozzávalókat egy villával összedolgozom, majd egy kb. 40 centi hosszú folpack csíkra öntöm a tésztát, 4-5 cm átmérőjű hengert formázok belőle és legalább fél órára a mélyhűtőbe rakom pihenni (simán lehet jóval többre is, ki sem kell olvasztani, csak egy kicsit növelni kell a sütési időn). 3-5 mm-es szeleteket vágok a tésztából és sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 18 perc alatt készre sütöm.

Már évek óta szemeztem ezzel a recepttel egy szakácskönyvben, de valahogy mindig elmaradt a főzés, ám hála a most hétvégi piactúrának és a biopiacon kapható csodás shitake gombáknak, megszületett. Viszonylag gyorsan elkészülő fogásról van szó és szerintem jól megállja a helyét egy japán menü előételeként, illetve hétköznapi vacsorának is el tudom képzelni.

Hozzávalók:

-a tofuhoz:
30 dkg (1 csomag) tofu 5x3x0,4 cm-es darabokra vágva
2 ek. szójaszósz
20 dkg friss shitake gomba (a nagyobbak félbevágva)
20 dkg friss spenót
3 gerezd fokhagyma préselve
1 ek. rizsliszt 1 ek. vízzel elkeverve
2 dl dashi (a recept húslevest ír, én értelemszerűen zöldségalaplével helyettesítettem, de sokkal jobb lett a dashis verzió)
mogyoróolaj
szezámmag
só

-a rizshez:
1 csésze jázminrizs
fél tk. só
1,2 csésze víz

A rizst alaposan megmosom, felöntöm a vízzel, lefedem alufóliával és hagyom 10 percet. Közepes lángon felforralom a vizet (az alufóliát végig rajta kell hagyni), hagyom 2 percig forrni, majd a legalacsonyabbra veszem a lángot és negyed óráig főzöm, ezt követően fél percig maximumon tartom a lángot, majd leveszem a tűzről, egy fedőt ráteszek még az alufóliára és hagyom 20 percig pihenni.
A gombákat mogyoróolajon nagy lángon megsütöm, majd hozzáadom a fokhagymát és a spenótot, megsózom és hagyom, hogy a spenót összeessen, majd tálalásig félrerakom.
A tofut 20 perccel a sütés előtt meglocsolom a szójaszósszal, majd ha már kész vannak a zöldségek, nagy lángon mind a két oldalukat megsütöm, majd szintén félrerakom.
A maradék szójaszószt felforralom, hozzáöntöm a dashit és 1-2 percig főzöm, majd egy keveset a lisztes keverékhez merek és az egészet visszaöntöm az edénybe,majd 1 perc alatt összefőzöm.
Alulra rakok a zöldségekből, ráfektetem a tofut, meglocsolom a mártással és a végén megszórom szezámmaggal.

Kapóra jött nekem a mostani VKF! kiírás, mivel már egy ideje tervezem megosztani másokkal is ezt a csodás fogást. Vesta olyan nyári előételeket kért tőlünk, amik mind alapanyagaikban, mind technikájukban kötődnek az évszakhoz. Az én ételem főleg a könnyedségével felel meg ennek a követelménynek, illetve ha tökéleteset akarnék gurítani, faszénen sütöttem volna meg a cukkiniket (de mi nem grilleztünk ma, úgyhogy csak ennek a kedvéért nem álltam neki férfiak nélkül tüzet varázsolni).
Már évek óta figyeltem Rovinjban a no pizza, no čevap, no calamari feliratú helyet, és idén végre sikerült is bemennünk. A felirat maximálisan igaznak bizonyult, egy 5 asztalos kis helyiségről van szó, ahol az étlap nagyon rövid és minden fogás nagyon ki van találva, ha valaki arra jár, érdemes ellátogatni (nem a legolcsóbb hely, de talán nyaralás alatt megengedheti magának az ember); itt ettük ezt előételként, és annyira beleszerettem, hogy föl is került az állandó repertoáromba.
Egy komoly vacsora előételeként vagy akár egy könnyű ebéd főfogásaként is el tudom képzelni.

Hozzávalók 5 személyre:

-a cukkinihez:
3 közepes méretű cukkini hosszában 2-4 mm-es szeletekre fölvágva
3 tonhal konzerv (a kicsi Calvo-t használtam)
fél doboz tejföl
egy negyed lime leve
3 tk. tejszín
3 tk. friss kapor nagyon apróra vágva
annyi szál snidling, ahány cukkini készül
só
olíva olaj

-a salátához:
fejenként 2 marék vegyes saláta levél
fejenként 2-3 db koktélparadicsom félbevágva
fejenként 5-6 fekete olajbogyó
fejenként 5-6 szem kapribogyó
10 dkg félkemény kecskesajt 1x1x1 cm-es kockákra vágva

-a vinaigrettehez:
1,5 tk. magos mustár
1 ek. málnaecet (eredetileg bodzaecetet terveztem, de nem sikerült szereznem)
4 ek. extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt színes bors

A cukkiniket kevés olíva olajon magas lángon megsütöm (ha jófej vagyok, grillen), majd leitatom róluk a fölösleges olajat, és hagyom őket teljesen kihűlni. A pástétom hozzávalóit villával alaposan összedolgozom, majd nem túl vastagon megkenem vele a cukkiniket, föltekerem és átkötöm a snidlinggel.
A vinaigrettehez a mustárt, az ecetet a sót és a borsot összekeverem, majd habverővel folyamatosan keverem, miközben lassú sugárban hozzáöntöm az olajat. A salátát és a paradicsomot beleforgatom az öntetbe, a tányér közepére rakok belőle, rászórom a sajtot, olajbogyót és kapribogyót és mellérakom a tekercseket. Érdemes mellé karikára vágott baguettet adni.

Ezt a fogást a Fényérzékenyen láttam, és rögtön beleszerettem. Az oldal tanulsága szerint a Kőlevesben ette a szerző, gyanítom, hogy napi ajánlat volt, mert az állandó étlapon nem találtam. Mindenesetre hálás vagyok neki, mert csodás ötletet adott. Ráadásul ez a fasírt nagyon jól használható más formában is, pl. sütőben sütve keménytojással a közepén vagy még kisebb gombócokat csinálva buliban zöldfűszeres tejfölbe mártogatva. A krumplipüré pedig a hagyományos családi verzió egészen addig a fázisig, amíg össze nem keverem a spenóttal.
Szerintem csodás hétköznapi vacsora vagy ebéd és a fasírtokat elő lehet készíteni majdnem teljesen, a kisütés előtti fázisig.

Hozzávalók:

-a fasírthoz:
4 nagyobb sárgarépa a reszelő nagy lyukán lereszelve
1-1,5 zsömle tejbe áztatva és ledarálva
3 tojás
3 marék zabpehely szintén tejbe áztatva
3 szál újhagyma apróra vágva és olíva olajon megfonnyasztva
3 gerezd fokhagyma préselve
1 tk. őrölt kömény
2 marék parmezán a reszelő közepes lyukán lereszelve
frissen őrölt színes bors
annyi zsemlemorzsa, ami ahhoz kell, hogy összeálljon a massza (1-2 marék)
só
panko (ebbe forgatom bele a fasírtokat)
olaj a bő olajban való sütéshez

-a spenótos krumplipüréhez:
4 nagy szem krumpli meghámozva és 2x2x2 cm-es kockákra vágva
5 dkg vaj
2,5 dl meleg tej
1 gerezd fokhagyma
10 dkg bébispenót
olíva olaj
só

A fasírthoz a panko és az olaj kivételével összekeverem a hozzávalókat, hagyom 20-30 percet pihenni, majd 3-4 cm-es átmérőjű golyókat formázok belőle, pankoba forgatom és viszonylag forró (9-10/11-es fokozat) olajban aranybarnára sütöm.
A krumplit sós vízben puhára főzöm, krumplinyomóval a vajjal együtt áttöröm, fokozatosan hozzádolgozom a tejet még mindig a krumplinyomóval dolgozva. Utolsó fázisként olíva olajon megfonnyasztom a fokhagymát és a spenótot, majd összekeverem a pürével.
Nálunk megoszlottak a vélemények, a társaság egyik fele üresen ette, mások a kovászosuborkára szavaztak, szerintem a cékla a legjobb hozzá.

Szerintem ez a legjobb dolog, ami a spárgával történhet. A semleges tészta és besamel mellett nagyon koncentráltan van jelen a zöldség tiszta íze.
Először tavaly nyáron ettem ilyet a Donatella's Kitchenben. Azóta vártam remegő térdekkel az idei spárgaszezont, úgyhogy amint beköszöntött, ez volt az első (és azt hiszem az ez évi utolsó is) spárgás kaja nálunk (nem is értem, hogy miért csak az idény végén sikerült föltennem ide, azért remélem más is lesz olyan mázlista, hogy sikerül még a főszereplőből június közepén is szereznie).
Tökéletes hétköznapi vacsora, de én jeles alkalmakra is el tudom képzelni, csak akkor figyelni kell, hogy 1 személyes tálakban süsse az ember, mert nem túl dekoratív tányérra szedve (mivel a lényeg a sok krém, kevés tésztában van).

Hozzávalók 4-5 főre:

20 dkg lasagne tészta (én most boltit használtam, de lehet frisset is)
15 dkg ementáli
3 marék frissen reszelt parmezán

-a spárga krémhez:
1,5 kg fehér spárga (a sípok nélkül)
1 nagyobb vöröshagyma (lehet főzőhagyma is) közepes kockákra vágva
12 dkg mascarpone
3 dkg vaj
olívaolaj
só
fehérbors
2 marék frissen reszelt parmezán

-a besamelhez:
4 dkg vaj
3 ek. liszt
kb. fél liter tej (amennyit fölvesz a mártás)
2 marék frissen reszelt parmezán
só
szerecsedió

-a sípokhoz (ez a spárga csúcsa, én a fölső 8 centit hagytam ki a krémből):
a másfél kg spárga sípjai
1 szál újhagyma
só
(a tetejére érdemes 1-2 egész szál spárgát is félrerakni)

Vaj és olívaolaj keverékén üvegesre párolom a hagymát, majd mehet mellé a kb. 3 centis csíkokra vágott spárga (a sípokat félreteszem), sózom, borsozom, majd felöntöm a vízzel, hozzáadom a mascarpone 1/3-át, és fedő alatt közepes lángon puhára főzöm a spárgákat (a végén érdemes levenni a fedőt, hogy a víz egy része elpárologjon). A végén belekeverem a maradék mascarponét és a parmezánt, majd botmixerrel nagyon simára turmixolom.
A sípokat és az egyben hagyott spárgákat a sóval és újhagymával megfőzöm (annyi vízben, hogy éppen ellepje őket), majd leszűröm, és félreteszem (a hosszú szálak miatt érdemes serpenyőben csinálni).
A besamelhez a vajon megfuttatom a lisztet, a sót és a szerecsendiót, majd folyamatosan adagolom hozzá a tejet és kézi habverővel keverem, amíg el nem éri a megfelelő folyékonyságot, a végén belekeverem a parmezánt.
A besamell 2/3-át a spárgakrémhez keverem, és kezdődhet az összeállítás.
Alulra egy réteg krém kerül, rá egy réteg tészta, amire megint krém, majd a sípok egy része, egy kis ementáli, reszelt parmezán, majd megint tészta, ezt ismétlem addig, amíg 4 vagy 5 réteg tészta lesz, az utolsó réteg tészta tetejére alulra egy kis spárgakrémet kenek, fölülre pedig a maradék besamelt, megszórom reszelt ementálival, ráfektetem az egészben hagyott spárgákat, majd 210 fokos sütőben készre sütöm.

Mindig irigykedve néztem a tvben a bagelt evő New York-iakat, úgyhogy amikor elkezdtem komolyabban kenyereket sütni, ez volt az egyik első kísérletem, ami számomra máig érthetetlen okból kudarcba fulladt. Úgyhogy fél évvel ezelőttig nem is próbálkoztam újra, akkor azonban hihetetlen elszánt lettem és végignyálaztam rengeteg receptet, amiből végül kreáltam ezt, a saját tésztámmal és Eszter tekerési módszerével. Egyébként részletes bagel sztorit is nála olvashattok. Nálunk a töltött változat a nyerő (recept hamarosan), de mivel előre figyelmeztettek, hogy egy hatalmas adag gyönyörű füstölt lazac fog ma érkezni, úgy döntöttem, hogy simát sütök. Vigyázat, soha nem lehet belőle eleget csinálni!

Hozzávalók 10 db bagelhez:

fél kg liszt
1 zacskó instant élesztő
1 dl tej
4 ek. kristálycukor (kb. 5-6 dkg)+ 1 ek. a főzéshez
2 tk. só
2-3 dl langyos víz (attól függ, hogy mennyit vesz föl a liszt)
egy löttyintésnyi olaj
egy egész tojás fölverve
szezámmag, mák, lenmag, mandula (vagy amit talál az ember) a tetejére

A liszthez öntöm az élesztőt, a sót, a cukrot és egy villával összekeverem, majd hozzáöntöm a tejet és a vizet. Először még a villával összedolgozom egy kicsit, majd áttérek a kézi dagasztásra. Fél úton ráöntöm az olajat és azzal dagasztom tovább, összesen kb. 10 percig, majd tíz részre osztom és negyed órát- 20 percet kelesztem (ez alatt az idő alatt nagyszerűen lehet ingával tesztelni, hogy kinek hány és milyen nemű gyereke lesz). Eztután kb 15-20x5-6 centis téglalapokat nyújtok, aztán föltekerem őket (a végénél érdemes vizet használni ragasztónak), majd a kígyók végét is összedolgozom egy kis vízzel (az egyikből tölcsért csinálok, és abba dugom bele a másik felét), majd 40-50 percen keresztül meleg helyen kelesztem őket (ezt az időt pedig remekül lehet délutáni szexre hasznosítani). Egy lábosban vizet forralok egy evőkanál cukorral, majd kb. fél perc alatt előfőzöm benne a bageleket, majd megkenem a tojással és megszórom a magokkal. 180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben aranybarnára sütöm őket (csak nagyon jó minőségű sütőpapírral érdemes nekivágni, mert a cukor miatt eléggé ragad). Mi most füstölt lazaccal, krémsajttal (csakis Philadelphia), rukkolával, snidlinggel és fekete olajbogyóval ettük, de akármi kerülhet bele. Másnaposan érdemes a vágott felét megpirítani, bár nálunk ez az állapot soha nem következik be, mivel mindig azonnal elfogy az összes.

Hosszú várakozás után végre én is eljutottam a Maligánba, ahol az 1500 forintos, 3 fogásos ebédmenü részeként találkoztam ezzel a levessel. Meglehetősen furcsának találom, hogy míg a szomszédos Pastrami tömve van vendégekkel, addig mi egyedül ültünk az étteremben, holott össze se lehet mérni a két hely színvonalát, arról nem is beszélve, hogy anyagilag is a Maligán a befutó; ha ott dolgoznék, biztos, hogy eszembe nem jutna máshol ebédelni.
Az elmúlt két hétben már másodszor főztem ilyet, és biztos, hogy ezentúl is minden karalábé szezonban elő fog kerülni; ráadásul még azok is megeszik, akik egyébként utálják ezt a zöldséget. Az olaj pedig kicsit macerás, ám elég egyszer csinálni, utána hetekig eláll a hűtőben és akármire lehet locsolni egy kicsit, és ha éppen nem sikerül medvehagymát szerezni, ezzel a Szakácsok könyvében leírt módszerrel akármilyen zöldfűszerből gyönyörű, mélyzöld olajat lehet varázsolni.

Hozzávalók:

-a leveshez:
2 fej karalábé (ezek viszonylag nagyobbak voltak) kb. 1x1x1 cm-es kockákra vágva
3 kicsi vagy 2 nagy fej vöröshagyma közepes kockákra vágva
5 dl tej
1 liter zöldség alaplé
2 ek. mascarpone
3 dkg vaj
olíva olaj

-az olajhoz:
2-3 marék medvehagyma
1,5 dl napraforgó olaj
1 dl extraszűz olíva olaj

Célszerű először a levest föltenni, mert amíg a zöldségek megpuhulnak, pont el lehet készíteni az olajat.
Vajon és olíva olajon közepes lángon megfonnyasztom a hagymát, majd felöntöm az alaplével és beledobom a karalábét, majd nagy lángon fölforralom, aztán kis lángon legalább fél óráig hagyom gyöngyözve forrni. Ha a karalábé már majdnem kész, hozzáöntöm a tejet, teljesen puhára főzöm a zöldségeket, majd botmixerrel pürésítem, hozzáadom a mascarponét és meg egyszer gyorsan fölforralom.
Az olajhoz a hagymát 5 másodpercre lobogó vízbe dobom, majd 20 másodperc alatt jeges vízben kihűtöm, aztán lecsöpögtetem róla a vizet, majd összeturmixolom a napraforgó olajjal, hagyom kicsit pihenni, végül gézen átszűröm, és utolsó lépésként összekeverem az olíva olajjal.

Amikor jöttem haza a fodrásztól, nagyon megéheztem, és rájöttem, hogy nem bírok még egyszer rendelt/ utcán vásárolt szart enni, de rengeteget kellet rajzolnom, úgyhogy valami gyors megoldásra volt szükség. Bevillantak a leveles tészta alapú torták, korábban már népszerűsítettem én is, mivel nagyon gyorsan kész van, nem macerás megcsinálni, szezontól függően ezer féle képpen lehet variálni és jól lehet lakni vele. Úgy döntöttem, hogy körülnézek hazafele a közértben és a választéktól függően kap tölteléket az ebédem. Nagy bánatomra csak sütőtököt találtam (nem igazán kedvelem), de bátor voltam és belevágtam. Utólag úgy érzem, hogy jó döntést hoztam, mivel azóta már másodszor sütöttem. Az első verzió nagy tortaként készült, most viszont kicsiket csináltam a szombat esti bulizás előtti alapozáshoz.
Ezt az ételt ajánlom gyors vacsoraként, buli kajaként vagy ha van több ideje az embernek szép kosárkákat csinálni (pl. ilyen módszerrel), lehet egy komolyabb vacsora előétele is.


Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
1 kicsi sütőtök fele 1x1x1 cm-es kockákra vágva
1 nagy póréhagyma
4-5 dkg reszelt ementáli (de nem a nagy lyukon lereszelve)
1-2 dkg gorgonzola
1 dl sűrű tejszín
1-2 dkg feta
3 dkg vaj
olíva olaj
só frissen őrölt színes bors

A leveles tésztát megfelelő méretűre vágom (kinyújtom, ha kell), és kibélelem vele a sütőformát (lehet nagyot vagy kicsit is választani alkalomtól függően), megszurkálom az alját és 200 fokra előmelegített sütőben félkészre sütöm (korábban kihagytam ezt a lépést, de nekem kicsit nyers maradt a tészta alja).
A kockára vágott sütőtököt a póréhagyma nagy részével (egy 8 centis darabot érdemes félrerakni lehetőleg a vége felől, így szép narancssárga lesz a püré), egy kis olíva olajon és a vajon megfuttatom, majd sózom, borsozom és fél deci vízzel puhára főzöm, belemorzsolom a gorgonzolát, összeturmixolom a tejszínnel, majd belekeverem a reszelt sajtot. A torták aljára 1-2 hagymakarikát fektetek, kanalazok rájuk a püréből, a tetejére mehet megint egy kevés hagyma és a feta, majd a sütőben készre sütöm őket.